Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Régészet - Anderkó Krisztián: Savaria vízvezetéke
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) séget befolyásoló - vízkövesedés tehát az áteresztő kőzet anyagától függ. 21 A kölni vezeték esetében megállapították, hogy a lerakódás évente kb. 1 mm-rel növekedett és 140 év alatt 10 cm vastagságot ért el (HODGE 1992: 228), Nímesben pedig 47 cm CaC0 3 tapadt az oldalfalakra (HODGE 1992: 99). Ezekkel szemben a savariai aquaeductus belsejében maximum 8 mm vastag vízkövet lehetett megfigyelni, amely nem a rendszeres tisztítással, hanem a kloritpala csekély kalcium-karbonát tartalmával függ össze. A Búcsúnál feltárt szakasz belsejében - a megfigyelés szerint - a terrazzo két, egymástól jól elkülöníthető rétegben - külön a vezeték alján és oldalfalain - került kialakításra (8. ábra: 18). Kevéssé valószínű, hogy ez a más csatornaszakaszoknál nem tapasztalt megoldás a vízzáró réteg javításával függne össze. A terrazzo kopását, sérülését inkább újabb rétegek felvitelével - Caesarea Kr. u. 100 körül épült vezetékének belsejében hat különálló réteg volt megfigyelhető (HODGE 1992: 98) - semmint az elhasználódottak elbontásával orvosolták. Az elválás esetleg környezeti okokra vezethető vissza, hiszen a sarokpontok megerősítése is azok sérülékenységéhez kapcsolható (HODGE 1992: 98). DATÁLÁS Az ausztriai szakaszon, ott, ahol a csatorna irányt vált, mérete és lefedése megváltozik Halaunbrenner nagy mennyiségű - azóta elveszett - téglát, tetőcserepet, vastöredéket és egy kisméretű ezüstpénzt talált (LANG-AUINGER 1986/87: 303; TÜRR 1953: 131). A bizonytalan korú és nem is a vezetékből származó tárgyakon kívül az aquaeductusból ez idáig semmilyen lelet nem került elő. Mivel a vezetéket felirat sem említi, közvetlen datálása nem lehetséges. Ha a kivitelezés alapján megvizsgáljuk az ismert fordított U alakú római vízvezetékeket, amelyek szintén palából készültek, a föld alatt (domborzatot követve) futnak, boltozottak, terrazzoval szigeteltek és hasonló méretűek, akkor a savariai aquaeductus legközelebbi párhuzamainak Köln (GREWE 1983, 1985) és Trier (NEYSES 1980) vezetékeit tekinthetjük. Jelenleg azonban ezen aquaeductusok megépítésének időpontjáról sincsenek közvetlen adatok (LANG-AUINGER 1986/87: 306). A hasonlóság azonban inkább az azonos földrajzi adottságokhoz, és nem egy adott időszakra jellemző, követendő építészeti sémához köthető. A római birodalom nagy, vízvezeték építési időszaka a Kr. e. I. és Kr. u. I. századok közé esik, ekkor - pontosabban Kr. e. 33 és Kr. u. 52 között - készül el Róma 11 vezetéke közül 5 nagy teljesítményű aquaeductus (PÓCZY 1980: 11), de Itália városainak közművesítése, pontosabban vízvezetékekkel való ellátása is Augustus és Traianus császárok uralkodása közötti időre tehető (PÓCZY 1980: 14). A savariai vezeték korának meghatározásához a fürdők datálása is kiindulópont lehet. Egy fürdőként meghatározott épület előkerüléséről tudósítanak a szemináriu21 Aquincumban a magas kalcium tartalmú mészkövekből készült vezeték szerkezetét károsította az általa szállított víz. A hosszú időn át tartó szivárgás hatalmas, amorf képződményeket hozott létre az aquaeductus pillérein (KÁBA 1976: 226-227). 35
