Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Molnár Attila: Hallstatt-kori temető Hegyfalu határából

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) származó edények, hogy csak a Vas megyei analógiákat említsük (LÁZÁR 1951: XXVIII. T. 2; FEKETE 1985: Abb. 18, 6-7). Utóbbi példányokon feltűnnek a hegyfalui edénytöredéken is megfigyelhető, az árkolás között kiképzett függőleges bordák is. Ide tartozik a csücskös peremű tálak kérdése, ami szintén viszonylag gyakori forma más kora vaskori temetőkben (PATEK 1993: Abb. 56, 6; 69, 20; 73, 2, 4; 77, 13; 87, 8; 96, 14; 106, 3—4 stb.) és valószínűleg a hegyfalui sírokban is jelen van: másodlagosan égett, kis töredékek formájában (7. tábla: 4-5). Összességében megállapítható, hogy a mély tálak minden variánsa előfordul a hegyfalui temetőben, ám sírmellékletként soha nem kerültek a sírba, hanem a temetési szertartás során jutottak szerephez: összetörték, részben a máglyára vetették őket. A 4. sír urnáját fedő két edény töredék a temető legérdekesebb kerámiaformái közé tartozik. A nyomott gömbtestú, bütyökdíszes edény (7. tábla: 2) a galléros peremű edények formakörébe sorolható be, ami a Közép-Dunántúlon tulajdonképpen ismeretlen forma, annál gyakrabban feltűnik a nyugati-Hallstatt-körben és a keletiHallstatt-kultúra északi területein. A típus keltezése viszonylag nehéz, a kora HaCtől a HaD-ig találkozunk vele sírok leletanyagában. A hegyfalui példány plasztikus díszítésével szemben általában festett variánsai elterjedtek, Dobiat - némileg bizonytalan - megfigyelése szerint a kleinkleini temetőben elsősorban a fiatalabb sírokban találkozhatunk dudordíszes variánsaival (DOBIAT 1980: 93, pl. 80. t. 11). Kronológiai szempontból kulcsfontosságú lelet a 4. sír másik nagyméretű oldaltöredéke (7. tábla: 3), amely a Dunántúlon ez idáig egyedülálló forma.

10 A jellegzetes, előreugró bordákkal díszített kerámiatípus a keleti-Hallstatt-kultúra egész területén ritkaságszámba megy, egyetlen komolyabb koncentrálódási területe a Sulm-vidék, feltűnik továbbá néhány szlovéniai lelőhelyen is. A díszítésmód két edénytípuson van jelen: a kleinkleini temetők kései fázisában feltűnő, nyújtott kúpos nyakú edényeken és az ugyanerre a periódusra jellemző lábastálakon (DOBIAT 1980: 72f, 91f, T. 37, 4-5; 47, 1—4; 50—52 stb.). A hegyfalui példány— amely bármely edénytípushoz tartozhatott - annyiban eltér az idézett analógiáktól, hogy a bordák sokkal sűrűbben tagolják az edény oldalát. A szóban forgó edénytöredék alapján mindenesetre nagy biztonsággal kijelenthető, hogy a hegyfalui 4. sír a kleinkleini temetők 3. fázisának temetkezéseivel egykorú. A TEMETŐ KRONOLÓGIAI ÉS KULTURÁLIS KAPCSOLATAI Fémanyag hiányában az amúgy is kis mennyiségű leletanyag pontos keltezése meglehetősen nehéz. A kerámiaformák széles elterjedési területtel rendelkező, viszonylag hosszú életű típusok - párhuzamaikat elsősorban a keleti-alpi területek és a Dunántúl HaC2-periódusra keltezett síregyütteseiből ismerjük. Kivételt képez a 4. sír egyik töre10 Legfeljebb az egyik százhalombattai töredék tartozhatott hasonló edényhez (?) (HOLPORT 1985: 14. kép 7). 211