Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Molnár Attila: Hallstatt-kori temető Hegyfalu határából

Molnár Attila: Hallstatt-kori temető Hegyfalu határából déke (7. tábla: 3), melynek analógiái kizárólag a Sulm-völgyi temetők 3. fázisában, a szlovéniai Sticna-Novo Mesto 2 periódusban vannak jelen (DOBIAT 1980: 72f, 91f)A kúpos nyakú edény (9. tábla: 1) legjobb stájerországi párhuzamai (Grellwald 34., 39. és 55 - DOBIAT 1980: T.73, 1; 78, 1; 89, 3) szintén a fent említett fázisra datálhatok. Az archaikus tradíciójú, síkozott peremű tálak alapján sem helyezhetjük a sírokat korábbi időszakra: ugyanilyen tálak Forstwald 59. halomból a HaDl-periódus idején kerültek a földbe (DOBIAT 1980: T.46, 6-10). A hegyes bütyökkel ellátott lapos tálak (8. tábla: 3; 9. tábla: 1) a Dunántúlon ritka formát képviselnek: Százhalombattáról és Séből ismertek analógiáik, előbbi lelőhelyen HaC2 végi környezetből (HOLPORT 1985: 22. kép). A bemutatott síranyagok összességében a megfelelnek a korahallstatt ízlésvilágnak, amely a HaC2-Dl periódusban komolyabb változáson nem esik át, így a két relatívkronológiai fázis elválasztása pusztán a kerámialeletekre támaszkodva csupán kivételes esetben lehetséges.

11 A sírrítus szintúgy a kora vaskorban általános tradíciókat tükrözi, ezen az alapon a hegyfalui sírok a szóban forgó periódus (ok) on belül bármely időszakhoz tartozhatnak. A kerámiaelemzéshez hasonlóan itt is csupán bizonytalan fogódzóink vannak: a hegyfalui 4. sírban megfigyelt, edény töredékkel való urnafedés egyik legközelebbi párhuzama a Hallstatt-periódus fiatalabb szakaszára keltezhető bobai temetkezés (LÁZÁR 1955: 202). A 4. sír tehát elég egyértelműen a HaDl-időszakra datálható, a többi temetkezés azonban a HaC2-HaDl-periódusokon belül pontosabban nem keltezhető, még ha feltételezzük is, hogy a temetőrészlet sírjait egymástól nem választja el komolyabb időbeli távolság. A párhuzamok áttekintése nemcsak kronológiai szempontból fontos, de a hegyfalui népesség kulturális kapcsolataira is némi fényt vethet. A temetkezés módja és a sírba helyezett kerámia nem tér el jelentősen a Közép-Dunántúl hasonló korú temetkezéseinél megfigyeltektől, ami szoros kapcsolatot mutat a délkelet-alpi és stájer területek kora vaskori hagyományaival. Megint csak utalnom kell a 4. sír bordadíszes edényére, amely korántsem általános forma a Dunántúlon és nagy valószínűséggel importtárgyként kerülhetett a Répce-vidékre, konkrét bizonyítékát szolgáltatva ezzel a Nyugat-Dunántúl és a Sulm-völgy között fennálló közvetlen kapcsolatoknak. A Hegyfalun feltárt sírok megerősítik azt a nézetet, hogy a Répce-Rába-vidék, a Dunántúli-középhegység és a Dél-Dunántúl kora vaskori csoportjai igen szoros kulturális kapcsolatban álltak a különféle neveken egységbe foglalt kleinklein-martijaneci, Sulm-völgyi csoporttal: tulajdonképpen a keleti-Halstatt-kultúra ezen középső egységéhez tartoztak. A hegyfalui lelőhely szűkebb környékének kora vaskori topográfiáját egyelőre kevéssé ismerjük, holott a Répce-völgy valószínűleg éppoly sűrűn lakott terület lehetett a tárgyalt periódusban, mint a Rába- és Marcal-medence. Igaz, a Rába középső folyásának, főként jobb partjának valódi leletgazdagságát is csak sejthetjük, publikált 11 Jogos az egy fázisba sorolás, amint azt az alsó-ausztriai leletanyagok kapcsán nemrégiben láthattuk (NEBELSICK 1997: 68, Tabelle 3). 212