Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) VELEM-SZENT VID-HEGY Az 550-578 méter magas hegy a község határában, az Alpok keleti nyúlványát jelentő, kristályos palakőzetekből álló Kőszeg—Rohonci-hegység déli peremén található. A hegy névadója a tetőn található kápolna védőszentje Vitus, ókeresztény vértanú. Tiszta időben a hegyről kitűnő a kilátás a Gyöngyös és az Arany-patak völgyére valamint Szombathelyre, esetenként távolabbra, a Celldömölk melletti Ság hegyre, a Somlóra, sőt néha a Balaton melletti Badacsony is kivehető. A hegy lábánál folyik a Cseke-patak, amelyen a község Kőszegszerdahely felé eső végén - a Novákfalvának nevezett üdülőpark által veszélyeztetve - éger-lápos alakult ki. Ennek környezetrégészeti mintavételezése történt meg. A ma már régészetileg védett helyet Rómer Flóris, a magyar archaeológia „atyja" 1869-ben fedezte fel a régészeti-történeti kutatás számára. Római kori vízvezeték agyagcsövét találta meg. Lehet, hogy ezeket adta le megőrzésre a kőszegi bencések gimnáziumának gyűjteményébe (CHERNÉL 1877: 115). 1876-tól szinte folyamatosan kerültek római kori és bronz tárgyak Szombathelyre, a Savaria Múzeum jogelődjének gyűjteményébe. Az első ásatást 1894-ben Kárpáti Kelemen végezte az egyik őskori lakóteraszon, amely azonban látványos emlékeket még nem hozott napvilágra. A régészeti-őstörténeti kutatás figyelmét a hely jelentőségére 1896-ban egy véletlen hívta fel. Báró Miske Kálmán, az innen 8 km-re fekvő Kőszegen élő műgyűjtő egy velemi, tejet árusító asszonytól néhány bronz tárgyat vásárolt, amelyek itt kerültek elő. (A velemiek némelyike a hegy régészeti emlékeivel kereskedett, hiszen ekkoriban pl. a grazi és bécsi múzeumok gyűjteményei vásárlás útján több innen származó tárggyal gyarapodtak.) A Miske által megvásárolt bronzok a késő bronzkori késő urnamezős kultúra emlékei. A lelet velemi I. kincs néven vált ismertté. Ennek a véletlennek és Miske korai monografikus (1907) és idegen nyelvű publikációinak köszönhetően ma Európa egyik híres régészeti lelőhelye a hegy. Ettől az évtől - kisebb-nagyobb szünetekkel - 1929-ig folytak a korai régészeti feltárások a hegyen. Az önmagát autodidakta módon régésszé képező Miske Kálmán és munkatársai több bronz kincsleletet (CZAJLIK 1993; ILON és KÖLTŐ 2000) és rengeteg, más korból származó emléket ástak ki. 1929-ben egy diadémot is tartalmazó arany kincs (MOZSOLICS 1950; BANDI 1982) került elő a hegy oldalában, a kápolna közelében. A moden kutatási periódus első szakasza 1972-től kezdődött a szombathelyi Savaria Múzeum régészeinek- Károlyi Mária (KÁROLYI 1985: 411-417, Fig. 16.; KÁROLYI 2004: 190-193. ábra), Bandi Gábor és Fekete Mária (BANDI és FEKETE 1979) vezetésével és 1986-ig tartott. A második szakaszt a Marton Erzsébet, Szabó Miklós és Olivier Buchsenschutz, valamint Jean-Paul Guillaumet alkotta régész-munkaközösség vezette francia-magyar együttműködés jelentette (BUCHSENSCHUTZ et al. 1990; SZABÓ et al. 1994). Utóbbiak elsősorban a hegy kelta korszakának vizsgálatát célozták meg az 1988-1993 között végzett ásatásokkal. 109