Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében

Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében Mindenesetre ma már elég jól ismerjük a hely történetét. A szórványos újkőkori vonaldíszes és lengyeli emlékek (KÁROLYI 2004: 21, 25), a késő rézkori bolerázi csoport (MARTON 1996: 267) és kora valamint középső bronzkori (KÁROLYI 2004: 151-152; MARTON 1996: 249-250) jelenlétet követően a hegy igazi megszállása a késő bronzkori urnamezős kultúra idejére tehető. Akkor itt volt a környék ipari-hatalmi centruma (PATEK 1968: 25-26, 41-44; KŐSZEGI 1988: 28, 36, 48-49, 53). Hatalmas munkával és szervezettséggel ekkor alakították ki a lakóteraszokat, amelyeket a későbbiekben folyamatosan megújítottak (MARTON 1998: 58). Iparszerűn gyártották a nem túl távoli (talán a Kőszeg-Rohonci-hegység nyugati, ma ausztriai területéről) rézbányákból származó alapanyagból (KÁROLYI 2004: 25, 28, 149, 153) a bronz tárgyakat, amely késztermékek a közelbe (pl. Szombathely: ILON 2002), de távoli vidékekre (Nyugat- és Észak-Európa: MiSKE 1907: 30-42) is eljuthattak. A népesség arisztokráciája talán a hegy tetején, a platón települt meg. Erre utal a már említett aranykincs. Az urnamezős kultúra népének házai faoszlopos szerkezetűek, nyeregtetősek, fonott sövényfalúak, sározottak, agyagpadlóval és tűzhellyel rendelkeznek. Téglalap alaprajzúak, 3-5x6-8 m, 5x17 m-es alapterületűek voltak. Az egyik 1977-ben feltárt leégett házból egy bronz ékszerekből álló kincslelet (BANDI 1984; BANDI és FEKETE 1977-78) került elő. A házak között utak vezettek és természetesen a lezúduló esővizet elvezető csatornák. Az iparosok kohói és kemencéi - nyilván tűzbiztonsági megfontolásokból kb. 150 m-re - a később megépített késő kelta nagysánc környékén álltak. Ezek közül egyet már Miske Kálmán (KÁROLYI 2004: 42; CZAJLIK 1999: Fig. 5.) is felfedezett. A fémművesség számos innen származó emlékét (pl. öntőformák, öntőtégelyek, üllő, kalapács, félkész és kész bronz tárgyak) őrzi a Savaria Múzeum őskori gyűjteménye. Az ónbronzok (SZABÓ 1999) mellett a tárgyak egy részénél, a fő komponens réz mellett elég magas százalékban található meg ötvöző anyagként az antimon (BAKOS és BORSZÉKI 1989; KÖLTŐ 1996; KÖLTŐ et al. 2002), amely egy nagyobb régióra: talán Délnyugat-Szlovákiától Vas megyéig jellemző (KÁROLYI 2004: 27-28). A kora vaskori Hallstatt kultúra települési nyomaiban (MARTON 1996: 271) a kelta kori megtelepedés elég nagy kárt tett és átalakította, ahogy az urnamezős és a kora vaskori Hallstatt kultúra néhány temetkezési helyét (MARTON 1998) is. Ezekre a bolygatott sírmaradványokra (K. ZOFFMANN 1998) a nagysánc francia—magyar ásatása során bukkantak rá. A kora vaskorban egyébként a hely jelentősége részben csökkenve megőrződött (ld. a hatalmi jelképet: MISKE 1907: LUI. tábla 1.) és ekkor erődítéssel (föld-fa szerkezetes sáncok, küklópikus kövek és agyagtéglák - KÁROLYI 1985: 411-417, Fig. 16.; FEKETE 1986: 60-63; FEKETE 2004: 41) látták el a hegyet. Néhány szkíta jellegű tárgy (MISKE 1907: XXXVII. tábla 17., LIII. tábla 73., LV. tábla 18.) e keletről érkező népesség hódítási, de legalábbis terület-ellenőrzési szándékát jelzi. A hegyen a kelták központi oppidumot alakítottak ki, amelynek fontosságát egy ún. velemi pénztípus (TORBÁGYI 2002) kialakulása és egy éremkincs előkerülése is igazol. A „fellegvár" alatti, korábban két teraszt eggyé formálták (FEKETE 2004: 41). E munkálatok során a Kőszegi-hegység fő tömegétől, azaz északnyugat felől (a Kr. e. III. 110