Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Fekete Mária: Néhány gondolat a neolitikus, ún. steatopyg idolok ürügyén

Fekete Mária: Néhány gondolat a neolitikus, ún. steatopyg idolok ürügyén szemünkben gyilkosságot, az őskori ember értékrendjében kötelezően meghozandó, véres áldozatokat követelt. A különböző mitológiákat elemezve ez egy „felsőbb" lény, király, idegen, vagy vándor megölése volt. Az emberáldozatból áldozati bárány, a „bárány vére" kultuszgyakorlat lett, majd az eltemetett, vagy feldarabolt idolok váltak helyettesítő áldozatokká. Elképzeléseik szerint az áldozat (a kultúrhérosz, a kultúrát hozó hősök, ill. az istenek: Istár, Dumuzi-Tammuz, Osíris, Démétér, Persephone, Koré, Dionysos) testéből, testnedveiből, földre ontott véréből sarjad a földeken a gabona, a szőlő, stb. A „kollektív emlékezetben", vagyis lelkiismeretünkben élénken él az „eredeti bűn" tudata. Nem véletlenül vált gyilkossá a „békés földműves": Káin. A ma ismert görög mitológiában ez a gyilkosság lopássá szelídült: kultúrhéroszok csenték el az istenektől a tudást, a mesterségek ismeretét. A bőséges termés, és a háziállatok adta biztos és rendszeres táplálék megnövelte egy-egy terület eltartó képességét. A népesség folyamatosan növekedett. De a várt termést - a különböző érési fázisaiban - kártevők pusztíthatták, vagy váratlan természeti katasztrófák (vihar, jégeső, aszály), balesetek (tűz). A gazdag terménnyel teli raktárak, tárológödrök, hombárok az emberek lakhelyeire, házaiba csalták az örökké éhes rágcsálókat. Anthropogén hatásokra megnövekedett a kártevők populációja, s ezzel az általuk terjesztett betegségek száma és súlyossága is. A ház körül, vagy a házban tartott állatok transzgenikus, embert is veszélyeztető, súlyos epidémiákat okoztak. Kisebb-nagyobb nehézségek, megtorpanások, stagnálások ellenére a neolitikus vívmányok szinte feltartóztathatatlanul terjedtek, előbb a Termékeny Félhold környékén, majd Délkelet-Európában, a Kárpát-medencében és némileg átalakítva-átalakulva nyugat felé - keresztül Európán - szinte mindenhol megjelenik a komplex gazdálkodás. Két világ határán A Kárpát-medence kelet-nyugati irányú középvonalán húzódik az a vonal - „sorompó" amely az anatóliai-balkáni típusú korai neolitikus kultúrák északi határa volt (Keszthely -Szolnok-Munkács vonal). Ez, — a geológiai törésvonalakon, a talajtípusok változásán, a klimatikus viszonyokon, a pollen-analízis eredményein, ill. az egyes neolitikus kultúrák elterjedési területével is kirajzolódó határvonal - virtuális sorompóként és valóságos kulturális (etnikai?) határvonalként létezett. A sorompótól északra, északnyugatra a Vonaldíszes kultúrák éltek. Az Alföldi Vonaldíszes kultúra zárt egységet képezett. A Dunántúlon kialakult Vonaldíszes kultúra két irány felé haladt tovább. Az egyik a Morva-kap un kijutva, a Kárpátoktól északra és keletre is elterjedt, a másik a Duna folyásával ellenkező irányban - nyugat felé - terjesztette a neolitikus vívmányokat. Volt olyan terület is, ahol a neolitikus életforma nem vált be, egy idő után felhagytak a hiábavaló kísérletezéssel és visszatértek a hosszú évezredek alatt jól bevált halászóvadászó-gyűjtögető életmódra (pl. a Vrâ kultúra, a mai Svédország területén). 98