Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Régészet - Farkas Csilla: Adatok Sárvár környékének kora középkorához (A Sárvár–Faképi dűlő nevű lelőhely néhány IX. századi objektuma kapcsán)
Farkas Csilla: Adatok Sárvár környékének kora középkorához MERSDORF 2004: 45-46). Hanuliak Szlovákia területéről gyűjtötte össze a telepeken gödrökbe rendellenes helyzetbe helyezett halottakat, igaz ő ezt valamilyen rítusbeli különlegességnek tartja (HANULIAK 1994). Jelen esetben a halottat szinte szabályosan, nyújtva, a korszakban általánosnak tekinthető nyugat-keleti tájolással helyezték el, tehát feltételezhető, hogy szabályos temetésről van szó. Értékelés A két épület nagyságra megközelítőleg megegyezik egymással, megfogott belső terük nagyjából 8 m 2 , de feltételezhető, főleg a 66. objektum esetében, hogy a teljes építmény ettől nagyobb volt. Szerkezetük teljesen eltérő. A 190. objektumban a ház hossztengelyében elhelyezkedő cölöplyukak a kora középkori földbemélyített házak klasszikusnak mondható ágasfás—szelemenes szerkezetére utalnak (BÓNA 1973: 66-68). A középső oszlophely megléte miatt feltételezhetjük, hogy stabilabb tartóerőre volt szüksége a ház tetőszerkezetének. A ház betöltésében talált áglenyomatos tapasztásdarabok az építmény további szerkezetére, felmenő falra vagy választófalra engednek következtetni. A délnyugati oldalon található cölöplyukat a bejárathoz tartozónak véljük. Elképzelhetőek esetleg a ház külső oldalán további szerkezeti elemek, melyek kevésbé mélyültek a talajba. A ház bejárata a nyugati oldalon lehetett, melyre ezen oldal padkája utalhat. A bejárattal szemben volt a kemence, a ház délkeleti sarkában. A legtöbb ismert esetben az északkeleti sarokban van a tűzhely, de ez nem mondható általánosnak (BÓNA 1973: 67; Cs. soós 1980: 184, 19. j.; 1984: 69-71; BÁLINT 1991: 13-22; TRUGLY 1996: 132-134; SZŐKE 1996: 127; TOMKA 1998: 46-47). A 66. objektum szerkezete teljesen más képet mutat. Nem mélyed le olyan nagyon a talajba, így feltételezhető, hogy területe jóval nagyobb lehetett, mint a megfogott rész. Két határozott cölöplyuka aszimmetrikusan helyezkedik el az objektum belsejében. Az egyik a ház déli harmadának középső részén, a másik a kemence északkeleti sarkánál. Az építményhez tartozó egyéb szerkezeti elemek ismeretének hiányában esetleg egy sátortetőszerű, vagy egy féltetős, félig nyitott építmény feltételezhető. A kőkemence ebben az esetben az épület északi szélénél van, annak középső részéhez esik (TOMKA 1998: 47). Az építmény bejárata valószínűleg délnyugatról lehetett. Mindkét esetben kővel kirakott kemencéről van szó, bár a két tüzelőhely szerkezete, elhelyezkedése és valószínűleg használata is eltér egy kissé egymástól. Mindkét kemence kissé az épület padlójába mélyed ugyan, de a 66. objektumé kissé nagyobb, és tájolásuk sem egyezik, bár feltehető, hogy mindkettő szája a bejárat felé nézett. A 190. ház kemencéjének szabályos ovális gödre van, szája előtt kisebb mélyedéssel, ami valószínűleg a hamu könnyebb kihúzását könnyítette meg. A 66. objektumnál viszont ilyet nem tudtunk megfigyelni. Míg a 190. objektumban, közvetlenül a sarokban, a fal mellett helyezkedik el a kemence, addig a 66. objektumban, a faltól kissé távolabb van, és egy kis padkával különítették el a hátsó részét. A 66. objektum kemencéjének alja jobban, 78
