Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Régészet - Farkas Csilla: Adatok Sárvár környékének kora középkorához (A Sárvár–Faképi dűlő nevű lelőhely néhány IX. századi objektuma kapcsán)
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) keményebbre égett, mint a házé. Mindkét esetben a kemencék környékéről nagyobb mennyiségű állatcsont került elő. Innen alig 80-100 méterre folytatódik a település, bár ezen objektumok kiértékelése még hátra van. Annyit még érdemes megjegyezni, hogy a telepen található árok külső oldalán vannak az értékelt jelenségek. A leletanyag nagy részét a kerámia jelenti. A kerámiaanyag többségét fazéktöredékek adják, a legtöbb lassú korongon készült, soványításukban a homok és apró kavics, kevés mésztartalmú anyag játszik szerepet. Színük jórészt a barna valamely árnyalata illetve sötétszürke. A fazekak felső felét, vállát, oldalát díszítették. Díszítésükben megtalálható mind a hullámvonal, hullámvonalköteg és a vonalköteg dísz. Néhány töredéken a díszítés függőleges (6. ábra: 7-8). Egyetlen töredéken volt fésűvel beszurkált díszítés (6. ábra: 9). Egy kerámiadarabon figyeltük meg, hogy utánkorongolással formázták, azaz eredetileg kézzel készítették, majd korongot használva simították el a felületét. Az edényformákból a két objektum leletanyagában a nagy, széles szájú fazékformát sikerült elkülöníteni, a többi töredékből nem lehet következtetni az edények méretére. Az edények készítésénél is kevés elem figyelhető meg, egyetlen perem esetében látható jól (6. ábra: 1), hogy utólag, egy formázókéssel simították el, illetve alakították az edény nyakánál a perem csatlakozását (TÖRÖK 1973: 38-41). A peremek változatos formát mutatnak, kihajló elvékonyodó (6. ábra: 1), egyenletesen vastag, függőlegesen levágott (5. ábra: 2, 6. ábra: 2), illetve osztott peremkiképzés (5. ábra: 1, 6. ábra: 3) figyelhető meg (TOMKA 1998: 50-53). Több kisebb csupor töredéke is előkerült, közülük egyet sikerült teljesen rekonstruálni (7. ábra: 1). Az egyik csupor töredékén figyelhető meg a fenék kialakítása, illetve a formázáskor kerülhetett a talpilleszkedéshez a vízszintesen körbefutó vékony vonal (7. ábra: 2). A vizsgált anyag díszítésében nem figyelhető meg sem a perem belsején levő hullámvonaldíszítés, sem fenékbélyeg. A leletanyagból kézzel készített fedő-, illetve sütőharangtöredék is előjött (5. ábra: 6, 6. ábra: 12-13). Ezeket általában pelyvával soványítótták, vastag falúak, és gyengén átégettek. A sütőharang-töredékek, a beszurkált díszítés, az utánkorongolt kerámia még a késő avar korra utal, bizonyos formai jegyek, illetve díszítési mód viszont már a későbbi edényművesség eleme (TAKÁCS és VADAY 2004: 26-39). A kerámia mellett előkerült még néhány csonteszköz (8. ábra: 1-3), egy római cserépből kialakított orsókarika (8. ábra: 4). A házból előkerült kovák közül az egyik valószínűleg a környéken található őskori telep egyik eszköze lehetett, ám ezen nem, csak egy kisebb vöröses tűzkőszerű formátlan darabon figyelhettünk meg a tűzgyújtáskor keletkező használati nyomokat. 5 A 190. objektum betöltéséből egy vaskarika (8. ábra 6), valamint az itt fekvő halott alól került elő egy vaskés, vagy borotva (8. ábra: 5). A tárgy tisztításakor figyeltük meg, hogy a tárgy három vaslapból áll, a középső átmetszete háromszög alakú, tehát valamilyen éles rész. A korszakból ismert borotvákhoz képest 5. A kőeszközök vizsgálatát Marton Tibornak, az MTA Régészeti Intézet régészének köszönöm. 79
