Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - In memoriam Tóth István (1944–2006)

In memóriám Lábán aranyos szíjú saru. Jobb kezében zöld borostyánnal körülfont aranyvessző, egy rátekeredő kígyóval (caduceus). Hírnök

: Üdvözöllek titeket, Savaria polgárai, kik Mercurius szent napján, ünnepelni, összejöttetek. Ünnepelni Zeus pajkos fiát, „kit Maia, a széphajú nympha szült, miután Zeusszal szerelembe vegyült el...," Zeus és Maia fiát, Hermést, az Olympus nagyhatalmú követét. Üdvözöllek benneteket, s kívánok nektek a bölcs és tavasz görögök szavával „Koinosz Hermész"-t, „közös, jó Mercurius"-t. Mert ők úgy tartják, ha ketten közös vállalkozásra indulnak, Koinosz Hermészt kívánnak egymásnak, ami inkább jelent közös rablást, mint közös találást, a leginkább azonban „közös találást-és-rablást". Kívánok tehát Koinosz Hermészt tinéktek, Savaria ünneplő polgárai, s azt, hogy együtt lássuk meg, ki és micsodát, és kivel együtt fog közösen találni és megrabolni! Rólam, jó polgárok, joggal hinnétek azt, hogy egy isten szállt le közétek. Mercurius, vagy Hermész - ahogy Achaiában, Esus - mint a rajnai tájon, vagy a Sakálfejű - mint Isis papjai mondják. De nem vagyok ez se, meg az sem. Egyszerű földi halandót takar e szent máz. Publius Aelius Mercurialis vagyok, nevem az istent idézi, ámde magam egyszerű küldönc, fullajtár vagyok. Városunk legtehetősebb polgára, Faustinianus, a gazdám. Dúsgazdag ember, városi főpap, volt már bíró is, főtisztként szolgálta a császárt. Legszebb épületeinkhez ő adta a tőkét. Isis szent hajlékát is ő emeltette magasra. Két utcányira tőlünk most alapozzák a város új palotáját: törvénycsarnok és tanácsterem mellett csapszék is nyílik abban, ott a vörösbort gazdám hasznára mérik majd a városon átutazóknak, hogy Mercuriusra koccintsák! - Koinosz Hermész barátaim! De várjatok, itt jön ő maga is. (Hírnök a templom lépcsőjére ül, Faustinianus, Faladus és Bellicus érkezik a térre. Mindhárman ünnepi ruhában: Faustinianus a lovagok pirossal szegett tógájában, a szír élénk színes tunicában és köpenyben, színes szíjazatú saruban, Iulius Bellicus, Isis-pap, kopaszon, díszítetlen hófehér, földig érő ruhában. Aranyos szíjon nagy farkaskutyát vezet. Faustinianus kezében hosszú, egyenes, egyszerű bot, alakja így súlyosabbá, tekintélyesebbé válik. -Az érkezők megállnak a pénzváltó asztalánál, de előbb fejhajtással köszöntik a megkoszorúzott hermát.) Daphnus (felpattan, mélyen meghajol az érkezők előtt): Üdvözlégy nagyuram, s ti is keleti polgárok, kik városunkat gazdaggá teszitek! Rólatok beszéltünk épp itt Ulpius Attával, meg a mai napról, melyet ünneppé ti tesztek nékünk. Atta (udvariasan, de nem alázatosan meghajolva): így van urak, meséltem Daphnusnak arról, hogy az én őseim Emonából eredtek, árut szállítottak a nagy úton, mely itt húzódik előttünk. Ők alapították itt eme szentélyt, ők emelték ide a hermát is, hogy szerencsét, hasznot ígérjen annak aki itt megy a tenger ködös partjaiig, hogy partravetett 48