Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) BEVEZETÉS Az ember és környezetének vizsgálata központi szerepet tölt be a legtöbb tudományágban, mert az emberiség fennmaradása jelentős mértékben a környezettel kialakított viszonyától függ. A múltban lezajlott változások, kölcsönhatások megértésében fontos szerepet játszanak az időtudományok. Ezek a tudományágak a nagyobb időléptékű eseményeket, a több száz, ezer, millió vagy akár milliárd évekkel ezelőtt lejátszódott, már megtörtént eseményeket tisztázzák, annak dokumentumait, adatait összegyűjtik, és szintetizálják (SÜMEGI 1998). Az időtudományoknak azt a területét, amely a régészeti lelőhelyek természettudományos feldolgozásával, az ember és környezet kapcsolatának komplex feltárásával foglalkozik, régészeti geológiának, más néven geoarcheológiának nevezzük (PAEPE 1991). A feltárt leletek és a vizsgálatok során kapott eredmények segítenek megérteni az egykor élt ember és környezete kapcsolatát, segítenek időben elhelyezni az emberi leleteket, és információkat biztosítanak az ember környezetátalakító tevékenységéhez. A természetes változások (pl.: éghajlatváltozásra bekövetkezett környezetátalakulás), valamint az emberi közösségek szociális, vagy technikai fejlődése során fellépő, napjaink felé haladva egyre növekvő intenzitású emberi hatásokra (pl.: erdőirtás, szántók, legelők kialakítása, építkezések, stb.) bekövetkezett környezetátalakulások között különböző szintű és erősségű hatásokkal, valamint visszakapcsolásokkal jellemezhető rendszer alakult ki. Ez képezi a geoarcheológiai modellezés alapját (BUTZER 1982). Tanulmányunkban a Kisalföld déli részén, a Marcal-medencében található Mezőlak-Szélmező egykori tőzegláp területéről vett fúrásminták (1. ábra) pollenanalitikai leírását, elemzését, illetve a kapott eredményeket és azokból levonható következtetéseket írjuk le összefüggésben az emberi megtelepedéssel. A vizsgálatok során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a terület holocén vegetációjában kimutathatóak-e az egykori emberi tevékenység nyomai; s ha igen, milyen mértékben és formában, továbbá a holocén mely időszakából. A vizsgált terület földrajzi adottságainak jellemzése A vizsgált kistáj, a Marcal-völgy 200 km

2 kiterjedésű, északkelet és délnyugat irányú, a Marcal folyó futásának megfelelően. A kistáj felszínének tengerszint feletti magassága folyamatosan csökken a Kisvásárhely környéki átlagos 140 méterről a 120 méteren lévő a marcaltői folyótorkolatig. A táj jellegzetes felszíneit a kiemelkedő folyóhátak közötti, elhagyott, ellaposodott, tőzeggel, réti agyaggal borított széles folyóvölgyek, allúviumok alkotják. Ilyen folyómederben felhalmozódott tőzeget (2-3. ábra) és fluviális üledéket sikerült feltárni a Bitva-patak és Marcal folyó közötti, Szélmező területén található elhagyott folyómederben is (4-5. ábra). A pleisztocén és holocén alluviális és fluviális képződmények feküjében pannon képződmények húzódnak. A Marcal folyó mederrendszere a geotermikus gradiensek, a területen feltárt termálvizek alapján egy tektoni151