Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Műtárgyvédelem - Edőcs Judit: Középkori párták a jáki templom mellől

EnŐCS J.: Középkori párták ajaki templom mellől A meglévő minta alapján a hiányzó helyekbe elméletben berakosgattam a szórványként a párta mellől előkerült gyöngyöket, és magam is megnyugodtam, amikor az eredmény visszaigazolta az elképzelésemet. Minden gyöngyszem megtalálta maradék nélkül a saját helyét! Ekkor fedeztem fel annak a precíz munkának a fontosságát is, amivel az „in situ" kiemelés után a földet még egy órán keresztül ecsettel söprögettük, keresve a szétszóródott törmelékeket - ha most egyetlen gyöngyszem is hiányzott volna, már nem lehetnék olyan egyértelműen biztos a párta mintázatának hitelességében. Szerencsére a mintát keretező duplán sodrott rézbevonatú fonál az egyik végen épen megmaradt, így nagy valószínűséggel meg lehet becsülni a párta méreteit: szélessége 50 mm, hossza pedig 510 mm. A rekonstrukciós tervről rajzot készítettem. A rekonstrukciós terv átgondolása közben a párta tisztítását tovább folytattam: a mechanikus tisztítás mellett egy ionos tisztítószerrel próbálkoztam: a szórvány darabokat is Paraloid B72-vel felrögzítettem egy darab japánpapírra, és így belemerítettem az apró gyöngy-konzisztenciájú Varion KS tisztítószerbe. A szer már egy óra múlva a leletek közelében zöldes elszíneződést mutatott, jelezve, hogy nagyon lassan és finoman dolgozik. Többszöri öblítés és ellenőrzés közben, kb. 6 órai tisztítás után úgy látszott, hogy a textilszálakon sajnos már tiszta fém nem maradt, csak a korróziója. A kis rézdrót-tekercsekben is csak minimális a fémmag, és a korrózió teljes eltávolításával végletesen elvékonyodnának és meggyengülnének, úgyhogy a további vegyszeres tisztítást felfüggesztettük. Ráadásul egy nagyon apró részleten aranyozás nyomát is felfedeztem (JÁRÓ 1990). A párta leírása: Кг eredetileg kb. 51 cm hosszú, réz-spirálokkal és gipszbe foglalt zöld üveg-, ill. apró sötétpiros gránátkövecskékkel díszített pártán kilenc ismétlődő virágmintát találunk. Egy-egy motívum közepén hétszirmú pici gránátvirágocska helyezkedik el, díszesebb és szélesebb réz-spirál fészkében. Érdekesség, hogy kilenc helyett csak öt esetben találunk virágot a középpontban, négyszer az egyszerűbb, egyetlen gránátkövecskét tartalmazó foglalat szerepel ezen a díszes helyen — ilyenek a szirmokban helyezkednek el. Mivel a párta egészét tekintve ráadásul nem is szimmetrikus, így ha elvetjük azt a feltevést, hogy igénytelen módon válogatták össze már a készítéskor a díszeket, arra gondolhatunk, hogy esetleg a későbbiekben elvesztek és így pótolták. Ennek pedig az mond ellent, hogy méretében és kivitelezésében is teljesen megegyeznek a szirmoknak használt ugyanilyen gyöngyökkel. A központi virágocskákat (ill. helyetteseiket) négy-négy virágszirom- (vagy szem-) formájú rézspirál alakzat keretezi átlós irányban, közepükben vagy a már említett egyetlen kis bordó gránátkövecske gipszágyba foglalva, vagy ugyanezen foglalatban zöld üveggyöngy. A gránátos és a zöld üveggyöngyös szirmok váltakozva keretezik a középső virágot, a párta szélén zölddel indul, így a középre eső virágmintát is zöld keretezi, és — ez esetben — szimmetrikusan-zöld zárja a pártát. A virágszirom (vagy szem) motívumok között réz fiitterek — ragyogók — ülnek fent és lent párban, a középső sorban egyedül (HORVÁTH 1970) (15. ábra). A tisztítás befejeztével a rekonstrukciós rajz alapján a párta minden egyes gyöngyét egyenként acetonnal leoldottam a hordozóanyagról és egy világos drapp színű, tiszta hernyóselyem hordozóra alapra Paraloid B72-vel ragasztottam fel. A korróziótól teljesen merevvé vált fonalat varrni már nem lehetett volna, ráadásul a szemformákat adó réztekercseket előfordult, hogy 6—8 darabból kellett összeállítani. A munka kivitelezhetősége megkövetelte egy varrókeret készíttetését, amelynek belső méreteit 9x42 cm-re adtam meg. Erre az egymásba csúsztatható keretre feszítettem fel a selymet, amelyen aztán könnyebben tudtam dolgozni. Azokat a darabkákat, amelyeknek tudtam az eredeti helyét, ugyanoda illesztettem, a szórvány darabokat pedig a nekik megfelelő helyre (4. ábra). Egy egész kis részlet maradt hiányosan, a nagyon rossz megtartású rézspirálok kb. 15%-ban elporladtak. Ezeket 0,1-es vörösrézdrótból kiegészítettem. A párta spirálos rézszálait Goldfinger óarannyal patináztam, így az eredeti — aranyozott — színhez közelítettem és a kiegészítés eltérő anyaga sem lett olyan hivalkodóan más. A munka végeztével a selymet kisebb méretűre vágtam, és egy kb. az eredetivel megegyező vastagságú anyaggal támasztottam alá. Alapszínnek a fehér vásznat választottam, mert a párta textil anyagának színére vonatkozóan semmiféle információ nem állt rendelkezésre (5. ábra). így az 362