Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Műtárgyvédelem - Edőcs Judit: Középkori párták a jáki templom mellől

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Az ásatás általános körülményei A jaki kemény, kavicsos-agyagos talaj nemcsak a megmunkálás, bontás tekintetében okozott nehézséget, de a nedvesség megtartásával a szerves anyagok bomlását és a szervetlen alapanyagú mellékletek korrózióját is jelentős mértékben felgyorsította. Ezért aztán az előkerült leletanyag kora ellenére általában gyenge megtartású volt. A jelen írás tárgyát képező párták eleve nagyon filigrán munkák. Textil alapjuk már csak nyomokban lelhető fel, a díszek megtartására egyetlen esetben sem szolgál. Eredeti formájukat, mintázatukat egyedül a felhasznált „aranyszínű" cérnák rézbevonatának leheletvékony korróziója és az üveggyöngyök őrizték meg. Az, hogy még felismerhető részletek egyben kerülnek napvilágra, sok esetben a koponya tartó-szerepének köszönhető. Ám ebben a típusú földben a csontozat is a kalcium kioldódásával szintén nagyon hamar meggyengül, morzsalékossá válik - mint azt sok esetben tapasztaltuk. A sírok nagy része ráadásul eleve bolygatott volt (BAKAYNÉ PERJÉS 1997). A továbbiakban három jelentősebb lelet restaurálását részletezem. 162. sír — gránátköves párta Kiemelés az ásatáson: Az ásatáson az első kicsi pártatöredék előkerülésétől kezdve bontottam a sír koponya körüli részét. A koponyacsont sajnos nagyon töredékesen került elő, így nemigen lehetett bízni a párta épségében. Ennek ellenére a párta alatti sávban a koponyacsont is épebben megmaradt - talán a párta rézbevonatú szálainak korróziója konzerváló hatással volt a koponyacsontra, amely „viszonzásul" biztosította annak statikai megtartását (1. ábra). A sötétzöld rézkorróziónak köszönhetően megmaradt spirálos és csavart fonatos pártadíszítményt ecsettel amennyire csak tudtam kibontottam és megtisztítottam, hogy a fotózás és rajzolás után minél jobban át tudjam itatni Paraloid B72 acetonos-toluolos oldatával. Ezután ennek a ragasztóanyagnak a segítségével gézlapra rögzítettem a koponyacsontokkal (gyökérdarabokkal, kavicsokkal) együtt és „in situ" emeltem ki. Üveglapra téve, gézzel áttekerve biztosítottam, hogy el ne mozduljon (NAGY 1978). Restaurálás: A megerősített pártát a belső feléről, a koponyacsontokat óvatosan eltávolítva kezdtem tisztítani. A párta díszei közé rakódott földet, apró kavicsdarabkákat a paraloid acetonnal való visszaoldásával tudtam nagyon hosszadalmas munkával eltávolítani, ügyelve arra, hogy a rögzített pártadíszek se az oldószer hatására, se a gyökérmaradványok eltávolításakor ne mozduljanak el (BAKAYNÉ PERJÉS 1982). A középvonaltól lefelé gyöngyök, elszórt spiráldarabkák bukkannak elő és néhány fog. A felső fél kibontásakor egy kb. 18 cm-es nagyon szép, épen maradt részletét is megtaláltam a pártának, amelyet az egyik épen maradt homlokcsont őrzött meg. Ennek alapján nagy esély volt a párta teljes rekonstrukciójának elkészítésére (2. ábra). A hátoldalról való teljes megtisztítást követően — mielőtt eltávolítottam volna az ásatáson a felületére rögzített gézlapot — a hátoldaláról erősítettem meg paraloiddal felerősített vászoncsíkkal, mivel a pártadíszeket semmi nem tartotta össze különben. A felületére ragasztott gézlap visszaoldásával teljesedett ki a párta igazi oldalának látványa (3. ábra). Elölről ugyanúgy a beleragadt földes, kavicsos szennyeződéseket kioldottam és eltávolítottam. A párta teljes mechanikus megtisztítása után a rézbevonatú szálak korróziójának vegyszeres tisztítását kezdtem meg. A szórvány töredékeket paraloiddal japánpapírra felerősítettem. Ezekről a pici darabokról, valamint a hátoldaláról a textilre erősített párta felületéről megpróbáltam a paraloidot minél teljesebben eltávolítani, hogy a tisztítószer hozzáférjen és kifejthesse hatását. A két tervezett tisztítószer közül (tri-ammónium-citrát és Varion KS) sajnos egyik esetben sem értünk el 100%-os eredményt, mert a textilszálakon a rézbevonat már teljesen elkorrodálódott, egykori létét csakis ez a zöld réteg őrzi. És mivel az eredeti forma megtartását is kizárólag a rézkorrózió biztosítja, nem is szabad teljesen eltávolítani. így, hogy szabaddá vált a párta mintázatának elölnézete, a bolygatatlan részlet és néhány irányadó, stabilnak mondható pont alapján megpróbáltam rekonstruálni a motívumot (KOLTAY 1985). 361