Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Takács Zoltán: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos De Administrando Imperio című munkájában

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 mostani romlottság, és a türk kagán az Ötüken erdőben uralkodott, nem volt baja a népnek". Az ujgu­rok az ún. tezi feliratban szintén kiemelték a hegység központi szerepét: „Az égben született El-etmis Bilge kagán is, El Bilge katun felvéve a kagán és a katun címet az Ötüken nyugati szélén a Tez forrá­sánál volt a trón" (KLYASHTORNY 1982: 335-336). Miért nevezte Konstantinos következetesen türknek a magyarokat? Bizáncban nemcsak a 38. feje­zet alapján, hanem a IX. század második és X. század első felének történései alapján jól tudták, hogy a magyarok önálló politikát folytattak, és a Pontus-vidéken kialakult államiságuk tovább élt a Kárpát-me­dencében. Önállóságuk legfontosabb jele a Kazár Kaganátustól való függetlenség. Azt nem tudjuk, hogy előtte hol, mennyi ideig éltek. A függetlenség időszakában a kapcsolat a két fél között vitathatat­lan (nemes kazár nő, hároméves együttélés, kazár szokás szerinti pajzsra emelés), de jellege nem tisztá­zott. A dinasztikus hagyomány és szemlélet szerint, amúgy a türk feliratokból elemezhető felfogás alap­ján is, történelmük „Kazária közelében", tehát nem kazár függésben kezdődött. A kazár népnevet Konstantinos ismerte, használta. A türk népnév már a VI. századtól ismert a bizánci történetíróknál, ere­detileg a Türk Kaganátusra értve, majd a kazárokra (MARQUART 1903: 46-60). VI. Leo már elsősor­ban a magyarokra vonatkoztatta. Konstantinos kizárólagos használatát befolyásolhatta, hogy megismer­te azt a hagyományt, melyet a követek elmondtak azzal a céllal, hogy indokolják a Levedit és csoportját váltó dinasztia hatalomátvételét. Az uralomváltás egy olyan közegben ment végbe, mely már önálló volt, a türk népnevet tehát már más csoportra nem lehetett használni a X. században, annak első felében és közepén, Konstantinos idején. Érdekes azonban, hogy a császár a magyar népnevet nem ismeri, annak ellenére, hogy az arab és a perzsa munkák egyértelművé teszik, hogy a név ismert volt a steppei tartózkodásra vonatkozóan. A kér­dést nem válaszolhatjuk meg úgy, hogy azt mondjuk, a külső elnevezést használják az idegenek a ma­gyarokra vonatkozóan, hiszen ennek épp a Dzsajháni hagyomány mond ellent. Konstantinos esetében pedig a besenyőknél értesülünk arról, hogy egy részüket kangarnak is nevezték, aminek egyik értelme­zési lehetősége az, hogy a szöveg megőrizte számunkra a besenyők külső és belső (kangar) elnevezését. A türkök (magyarok) esetében is találkozunk a szávartü ászfalü néppel, mindjárt a 38. fejezet elején: „De abban az időben nem türköknek mondták őket, hanem valamilyen okból szávartü ászfalünak ne­vezték". Egyelőre kérdés, hogy ez lehet-e belső elnevezés (RÓNA-TAS 1996: 325), de annyi mondható, hogy a magyar elnevezés mint népnév nem került be a szövegbe, és ez jelent valamit. Az imént röviden láthattuk, hogy Belső-Ázsiában az egymást követő államok dinasztiaváltások sorozata, ami új népelne­vezést is magával hozott. Álmos—Árpád dinasztiája is azzal, hogy átvette az uralmat, tulajdonképpen új­jászervezte a Levédi csoport által vezetett egységet, népet. Ennek egyik jele, hogy az addig használt el­nevezést, az először az arab forrásokból adatolt magyar népnevet is lecserélte. Azt nem tudjuk, hogy ezt esetleg a türk váltotta fel, de a honfoglaló magyarok török alapú szervezete jól látszik. A Konstantinos által felsorolt törzsnevek között pedig szerepel a Megyer is mint harmadik törzs, de nem mint vezető csoporté. Róna-Tas András, amikor újraértelmezte a magyar népnevet, megállapította, hogy az két nép­névből (mancsa + er) áll, de a török hangsúlyrendszer miatt, török nyelvi környezetben medzser han­galakja lesz, amint az a De administrando imperioban látható ( RÓNA-TAS: 1996: 244—245). A Bizánc­banjárt követek tehát a törökös alakot közvetítették. Lehet, hogy török nyelvűek voltak? A folyamatot röviden a következőképp rekonstruálhatjuk. A Fekete-tenger vidékén élő, az arab forrá­sokban szereplő magyarok jelentős szerepet vittek a steppe életében. Az úzok elől menekülő besenyők azonban eredeti szálláshelyük elhagyására kényszerítették őket. A vereség nyomán a Levédi dinasztia ha­talma olyannyira meggyengült, hogy a feltörekvő Álmos—Árpád dinasztia elérkezettnek látta az időt a ha­talomátvételre. Akciójuk sikeres volt, és a régi vezető csoport által viselt magyar (nép)nevet lecserélték és a magyar nevet viselő csoport (törzs) csak egy része lett az új hatalomnak. Jelentőségüket azonban nem ve­szítették el teljesen, de átmenetileg legyengültek. Hatalmukat már nem tudták visszaszerezni, de asszimi­lációs erejüket jelzi, hogy a Kárpát-medencében letelepedett népesség önelnevezésévé a magyar név vált. 331

Next

/
Oldalképek
Tartalom