Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Takács Zoltán: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos De Administrando Imperio című munkájában

TAKÁCS Z.B.: A magyarok türk megnevezése még meghatározó tényező volt. A rá történt hivatkozás megerősítést jelentett, de nem feltétlenül függést. A másik fontos szempont, hogy a kagán ajánlata már Etelközben érte Levedit, a hatalomváltásra tehát már az új lakóhelyen került sor. Ideje pedig nem sokkal a besenyő támadás utánra tehető. Fentebb már volt szó a kronológiai nehézségekről, és annyit állapíthattunk meg, hogy a császár információinak egymásra vonatkoztatása a IX. század utolsó évtizedét adja eredményül, amikor az átköltözés Etelközbe megtörtént. Ezzel viszont nehéz egyeztetni a más forrásokból ismert eseményeket, a magyarok 862., 881. évi európai megjelenését, sőt a 838-as al-dunai harcokat, végül Metód érsekkel való találkozást 882-ben. Itt egyrészt utalhatunk Harmattá János tanulmányára, amiben felhívta a figyelmet arra, hogy a különböző betoldások vizsgálata mind tartalmi, mind filológiai szempontból fontos, addig a kérdés azonban nyitva marad (HARMATTA 1996; szövegkritikai vizsgálat VÁRAD Y 1989; OLAJOS 1995). Másrészt Levédi központi alakja a türkök (magyarok) korai történetének, ezzel is magyarázható a csak görög névadással megfejthető Levedia földrajzi név is. Ez magával vonta egyben a Chidmas és Chingilus folyók általi körülhatárolást is, ami valószínűleg a császár beszúrása és nem része az eredeti történetnek. Etelköz csak a türkök (magyarok) új szállásaként szerepel, külön nem kerül hangsúlyozásra, hogy egyben a hatalomváltásra is itt került sor. Etelközt kronológiai rendbe helyezni nehéz, viszont az itt történt események mégis fontos szerepet játszottak a türkök (magyarok) történetében. Itt került sor arra a dinasztiaváltásra, melynek eredményeként Levédi és családjának, nemzetsége helyére az Álmos—Árpád dinasztia került, és ezzel egy új hatalmi konstelláció jött létre. A hatalomváltás az uralkodói címben is változást hozott, ha így értékeljük a 38. fejezet egyik jelenségét. Feltűnő ugyanis, hogy Levedit a császár következetesen vajdának (ßosßoooc) nevezi, ill. egy alkalommal vezérnek, ezzel szemben a kazár szokás szerint pajzsra emelt Árpádot már nem ezzel a címmel illeti, hanem fejedelemnek (apxov). Hogy а görög szavakkal visszaadott címek mögött eredetileg milyen szó állt, sajnos, nem tudjuk, de az ezen a téren is megfigyelhető változás is mutatja a hatalomváltás tényét. A Konstantinosnál olvasható, imént röviden elemzésbe vont legitimációs történet első mondatának tárgyalása van még hátra. A kijelentés így hangzik: „A türkök népe régen Kazáriához szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig, miként az utána való többit is, vajdának hívták". A mondat második felét sokszor tették elemzés tárgyává, de az első felét nem részesítették nagy figyelemben. A „Kazáriához közel" rész ugyanis nem hordoz olyan információt, melynek segítségével közelebbi földrajzi meghatározás is tehető Levedia elhelyezkedésével kapcsolatban (BKNKŐ 1984: 401-403). A szókapcsolat első látásra valóban földrajzi tartalmú, és elemzése, még ha nem is teszi lehetővé a pontos leírást, ebben a keretben is mozgott. Véleményem szerint azonban egyben azt is kifejezi, hogy a „türkök népe" Kazáriától független, nem tartozik a kagán fennhatósága alá. A bizánci követektől hallott beszámoló annak a ténynek a kimondásával kezdődött, amikor Kazária határain kívül megszervezték magukat a türkök (magyarok), és ebben a szervezésben a történet szerint Levédi vitte a főszerepet. Levédi hangsúlyos szereplője az elbeszélésnek, ha nem is mitikus ős, de személyében sűrűsödik össze a türkök (magyarok) története, melynek kifutása az Álmos—Árpád dinasztia hatalomátvétele. Az uralomban bekövetkezett váltás a 38. fejezet története szerint zökkenőmentes volt, és ezt csak a párhuzamok figyelembevételével tudjuk árnyalni. A steppén egy-egy területen akár évszázadonként változott a hatalmi helyzet. A terület mindig nagyjából ugyanaz, csak a dinasztia változik. Klasszikus példái ennek Belső-Ázsia államai. A zsuan-zsuan államban a VI. században az Asina család vette át a hatalmat, és új birodalmukat ezután maguk és a kínai források türknek nevezték. Fordulatos történelmük végül két évszázad múlva ért véget, amikor az ujgurok megdöntötték a türkök uralmát. Végül 840-ben a kirgizek (nem azonosak a mai hasonló nevet viselő néppel) váltották fel őket a hatalomban, de ezzel véget is ért Belső-Ázsia évezredes állami egysége. Fontos, hogy az uralomváltás jele a dinasztia lecserélése, a hatalma alá tatozó területek, pontosabban fogalmazva népek köre lényegesen nem változik. A türkök és ujgurok esetében még szent helyük is ugyanaz volt, az Ötüken hegység. A Köl tegin felirat déli oldalán olvasható: „Amikor még nem volt meg e 330