Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Takács Zoltán: A magyarok türk megnevezése Bíborbanszületett Konstantinos De Administrando Imperio című munkájában

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 28 Kristó Gyula is Róna-Tas András 1996-ban megjelent A honfoglaló magyar nép című könyvének a Magyar Tudományos Akadémián tartott vitáján. A következőkben az idézett mondatra hivatkozva, figyelemmel a fentebb tett állításokra is, a magam szerény eszközeivel szeretnék hozzájárulni ehhez az újragondoláshoz. Az Árpád előtti türk (magyar) fejedelmek hiányáról szóló mondat, amely egyben kizárólag csak Árpád utódait jelöli az uralomra, egyértelműen jelzi az előtte olvasható történet legitimációs célját, dinasztikusjellegét. Deér József is kiemeli a dinasztikus jelleget (DEÉR 1945/46: 11—14), Róna-Tas András a legitimációs törekvésre utal, a legitimációt pedig a kazárok jelentették (RÓNA-TAS 1996: 323.) Véleményem szerint a legitimációs szempont nemcsak a történet egyes mozzanatára igaz, mégpedig az ún. kagáni ajánlatra és ennek folyományaként Árpád megválasztására a kazár kagán engedélyével, hanem az egész történetre. A Bizáncban járt türk (magyar) követek elbeszélésének egyetlen célja volt, hogy a császár udvarában bizonyítsák, hogy az általuk képviselt dinasztia legitim, törvényességük ellen semmi kifogás nem emelhető. A legitimációs történetnek három foka van: Levédi kazár felesége, a besenyők támadása és a türkök (magyarok) kettészakadása, végül a kazár kagán „fejedelmi" ajánlata. A három fokon végighaladva jutunk el Álmos—Árpád dinasztiájához. Uralmukkal szemben a történet végighallgatásával Bizáncban nem emelhettek szót. A három legitimációs fok első eleme Levédi nemes kazár felesége. Levédi azért kapta a kagántól jövendőbelijét, mert a türkök (magyarok) kimagaslóan teljesítettek a kazárok háborúiban. Az egész nép vitézségéért és hősiességéért járt tehát a nemes vérű feleség az első vajdának, aki azonban „nem nemzett azzal a kazár nővel gyermeket". A sikertelen, utód nélküli házasság az alkalmatlanság bizonyítéka. Ne feledjük, Bizáncban járt követek szájából hangzik el a történet, azaz nem steppei viszonyokra, több feleségre kell gondolnunk. Két körülményre sikerült így utalniuk a követeknek. Egyrészt bár Levédi nemzetsége vitéz és nagyhírű, vezetője nem alkalmas arra, hogy gondoskodjon az utódlásról, pedig ez az egyik legfőbb letéteménye a hatalom állandóságának és szilárdságának. Másrészt a történet nem hagyott kétséget afelől, hogy Levédi nemzetségének nincs folytatója. Természetesen, nem gondolhatjuk, hogy nem volt Levédi után alkalmas személy ebből a nemzetségből, de a De adminstrando imperioban olvasható történetben ez takarásra került. A történetnek ez a része tehát Levédi dinasztikus céljainak az értelmetlenségét, a dinasztia lényegének a megszűnését reprezentálta. Almos, ill. Árpád esetében ez az alkalmatlansági tényező nem állt fenn, aminek legfényesebb bizonyítéka Konstantinos művének 40. fejezete a nemzedéki tagok felsorolásáról. Az új dinasztia tehát ebből a szempontból biztosítani tudta a hatalmát. A második rész a besenyők támadását és győzelmét meséli el, aminek következtében a türkök (magyarok) kettészakadtak, egy részük Perzsia vidékén telepedett meg, másik részük Levedivel együtt Etelközben. A besenyők támadása fordulópontot jelentett a türkök (magyarok) történetében, ugyanis nem egy önként vállalt átköltözésről volt szó, hanem egy súlyos vereséget követő kényszerű szállásváltásról. Levédi nem tudta biztosítani a lakóhelyet, azt feladni kényszerült. Véleményem szerint az eredeti történetben is benne lehetett az elszakadt néprész sorsát érintő mozzanat, ugyanis a már említett türk feliratok elemzése során kimutatott steppei szemlélet szerint a nép egésze a döntő a hatalom önmeghatározásában. Azzal, hogy egy néprész kiszakadt csorbult maga a hatalom is, melyet az uralkodó testesített meg, azaz Levédi. Az Álmos-Árpád szempontjából tekintett legitimációs történetnek ez a szakasza egyértelmű bizonyságot tett amellett, hogy Levédi és köre nem alkalmas a további uralkodásra, mert nemhogy gyarapítani nem tudta a hatalma alá tartozó népek körét, de megvédeni sem. Nemcsak menekülni kényszerültek a türkök (magyarok), hanem egy részük le is szakadt és más szállásra költözött, nem tartva a többiekkel. Levédi mint a régi hatalmat megtestesítő személy alkalmatlanná vált. A legitimációs történet harmadik mozzanata tulajdonképpen ezt az alkalmatlanságot részletezi. A besenyők támadása és győzelme által kiváltott kényszerű átköltözés után hamarosan a kazár kagán Levedinek felajánlotta, hogy fejedelemmé emeli. Levédi erőtlenségére hivatkozott, de maga helyett ajánlotta Álmost és Árpádot, akik közül a türkök (magyarok) az utóbbit választották. Az értelmezésnél figyelembe kell venni, hogy a IX. és X. század fordulóján a steppén és Bizáncban is a Kazár Kaganátus 329