Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Ilon Gábor–Sümegi Pál–Sümeginé Tőröcsik Tünde–Bodor Elvíra–Juhász Imola: Ember alkotta környezet Szombathely határában a kora rézkorban

ILON G., SÜMEGI P., SÜMEGINÉ T. T., BODOR К. és JUHÁSZ L: Ember alkotta környezet Szombathely határában sásfélék, ürömfélék, libatopfélék és a fészkesvirágzatúak aranya volt a domináns, de a taposást, rágást jelző réti útifű, gyermekláncfű virágporszemei is előkerültek a mintákból. A minta pollenösszetétele egyértelműen kapcsolódik az 50—51. és 65—66. objektum pollen összetételéhez, de valószínűleg a kisebb üledékgyűjtő (gödör) mérete miatt elsősorban csak a néhány méteren belüli növények pollenjeit gyűjthette be ez a mintavételi hely. A pollenösszetétel alapján itt is a nedves, emberi hatásra bolygatott ártérre jellemző növények jelentek meg. Sajnos csakúgy, mint a többi minta esetén itt sem különülnek el az egyes emberi hatásra jellemző növények, így a rét- és legelőgazdálkodás, akár kert, vagy kertszerű földművelés és taposott felszín egyaránt kialakulhatott a területen. ÖSSZEFOGLALÁS A 42 mintavételi helyből, összesen 24-ben találtunk értékelhető pollen anyagot, a többi mintavételi hely pollen szempontjából sterilnek bizonyult. A régészeti adatok alapján ezek a régészeti objektumok - néhány kivételtől eltekintve — azonos régészeti korúak voltak, a kora rézkorból, a késői lengyeli kultúra kisebb-nagyobb gödreiből, árkaiból, antropogén hatásra kialakult különböző méretű, így eltérő pollenbefogó területtel rendelkező üledékgyűjtőkből származtak. A házak oszlophelyei, a természetes és mesterséges gödrök, valamint árkok nagysága alapján a pollenek jelentős része néhány méterről, maximum 200 méter sugarú körön belülről származtak, de a távoli behordódást a földfelszínre mindig ható polleneső következtében nem lehet teljesen kizárni. A pollen összetétel alapján a régészetileg feltárt alapárkos, felmenő falú, hosszú cölöpházakat egy rendkívül erősen bolygatott nedves ártéren, a Gyöngyös patak árterén alakították ki a rézkori közösségek. Ez igen meglepő, mert a szabályozatlan ártereken, különösen a patak ártereken igen erőteljes és gyors meder elmozdulások lehetségesek és a talaj víztükör az év jelentős részében a felszín közelében helyezkedik el, így nem ideális megtelepedési hely, különösen nem a felmenő falú házaknak, amelyeknek a falai könnyen nedvessé válhatnak. így adataink alapján fel kell tételeznünk, hogy a rézkorban az ártérnek ezen része inaktív, relatíve szárazabb volt, illetve a talajvíztükör mélyebben helyezkedett el. Természetesen az is felmerülhet, hogy egy viszonylag rövid ideig tartó szárazabb periódus következtében tudtak csak megtelepedni az ártéren a rézkor eleji közösségek. Afapollenek eloszlása alapján két kisebb, bolygatott er döf oltót, puha és keményfából álló ligeterdő maradványt feltételezhetünk a házaktól mintegy 200 méterre, északkeleti és délnyugati irányban, a pollenbefogó képesség határán. Természetesen az is elképzelhető, hogy az ártéren szórtan helyezkedtek el tölgy-, éger-, és fűzfák, esetleg bükkfa, valamint a ligeterdő cserjeszintjéhez tartozó bodza- és mogyoróbokrok, de az ártér jelentős részén nyitott, természetes állapotú, vagy az erdőirtványon kialakult ártéri rétek domináltak. A bolygatott, elsődleges, vagy másodlagos ártéri réteken fűfélék, sások, fészkesvirágzatúak domináltak, de a bolygatás, a legeltetés, esetleg kaszálás, és/vagy a taposás hatására terjedő fajok, mint a libatopfélék, ürömfélék, keserűfüvek, útifüvek, pimpó, peremizs, gyömbérgyökér terjedtek el. Ezek a növények minden bolygatott nedves ártérre jellemzőek, de megjelennek az utak mentén és kaszálók peremén is. A mérgező nedveket tartalmazó, legeltetés hatására terjedő növények (pl.: Iris sp.) megjelenése is alátámasztja a legeltetést. A gyékény, nád, perjeszittyó, harmatkása megjelenése azt mutatja, hogy az ártér mélyebb pontjain, feltöltődött patakmedrekben, patakhát mögötti mélyedésekben az év jelentős részében vízzel borított mocsári környezet alakult ki. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a réten viszonylag magas volt a talajvíz és a rét az év jelentős részében nedves lehetett. Ugyanakkor a pollenösszetétel azt is mutatja, hogy az ártér növényzete eredetileg is mozaikos lehetett, de az emberi hatásra a vegetáció összetétele átalakult, az erdei vegetáció visszaszorult, ugyanakkor új, taposást, rágást elviselő gyomok, mint antropogén ha250