Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 28. (2004) (Szombathely, 2004)

Régészet - Gál Krisztián–Molnár Attila: „Sé-Doberdó. Az 1998-as és 2001-es ásatások vaskori leletenyaga”

GÁL К. és MOLNÁR A.: "Sé-Doberdó. Az 1998-as és 200 l-es ásatások vaskori leletanyaga" III. FELÜLET, 30. ÉS 31. OBJEKTUMOK Az archeomágneses kormeghatározással La Tene-korúnak meghatározott (ILON et al. 2001: 64) 30. és 31. számú kemencékről a leletanyag elemzése kimutatta, hogy a későhallstatt-időszak emlékei. Mivel felső, bolygatott részük kelta cserepeket is tartalmazott, a leletanyag elsődleges szétválasztása során a La Tène-objektumokkal kerültek egy csoportba. Ez magyarázza azt az első látásra talán meghökkentő tényt, hogy a többi későhallstatt objektumtól elválasztva kerülnek bemutatásra. A III. felület az épülő lakóterület esőelvezető árka által félbevágott kemencékre (15. és 21—24. táb­la) történt rábontás körülbelül 1,5x4 méteres területen. A két kör alakú kemence (a 30—31. objektumok) egymás mellett helyezkedett el, észak-déli irányban (a közöttük lévő távolság körülbelül 50 cm — az észa­ki a 31, a déli a 30. objektum). A 30. objektum esetleg valamivel fiatalabb, de használatuk ideje min­denképp fedi egymást és használatuk során megújították őket. A korábbi kemence (31) sütőfelülete jobb állapotban maradt meg, külső, le nem égett agyagtapasztását is ki lehetett bontani, sőt, szájának íve is megmaradt. A sütőfelület mindkettő esestében kerámiatöredékekkel alapozott. A sütőfelületek bontása közben négy egyforma méretű, egy vonalban (észak-déli irányban, egymás­tól egyenlő távolságra) lévő oszlophely került elő, ezek egy, a kemencéknél későbbi felszíni épület nyo­mai lehetnek. A feltárást 1998-ban a sütőfelületek szintjén lezárták, fóliával letakarva és visszatemetve konzerválták a kemencéket. A további feltárás 2001-ben történt, ekkor először a déli oldalon a szelvényt 50 cm-el szélesítették, majd később kelet felé bővítették a feltárt felületet (ez 7. felületnek lett elnevez­ve). A meglehetősen tisztázatlan rétegviszonyok miatt azonban kérdéses a két kemence és a 7. felület je­lenségeinek egymáshoz való viszonya. 7 A problémát főleg a nagyon kevert betöltés és ezzel összefüggő­en az elkülöníthetetlen rétegek okozták. 8 A 31. objektum mindezektől függetlenül metszetben körülbelül 15 cm vastagságú, nyugati oldalán a hozzá tartozó 100x50 cm kerületű gödör körvonalai jól kivehetők voltak — bár nem a klasszikus érte­lemben vett hamuzógödör volt ez, inkább csak a kemencéből kihúzott hamu és parázs nyoma, egy na­gyon sekélyen az altalajba mélyedő gödörrel. A 30. objektum az átvágásban elég keskeny kiégetett réte­get mutatott, rosszabb állapotban maradt meg illetve eredetileg is kisebb volt, mint a 31. objektum. Sőt a 31. objektumnál azt is meg lehetett figyelni, hogy a kemence megépítése előtt, egy kis kivájt mélyedés­be agyagot „döngöltek" le, ez képezte a kemence alapját. A két kemence anyagának elkülönítése problematikus, hiszen használatuk ideje fedi egymást és a ké­sőbbi bolygatások eredményeként anyaguk nagyrészt összekeveredett. Ráadásul a bolygatások korsza­kainak leletanyaga is megtalálható a leletek között. A leletanyagban nagyrészt a kézzel formált, homok­kal és apró kaviccsal soványított, vöröses színű oldaltöredék fordulnak elő. Az előkerült leletanyag 520 darab töredékből áll. Ebből több mint 450 az előbb említett kézzel formált, vastag oldaltöredékek cso­portjába tartozik (nagy részük másodlagosan megégve). A díszítésben fontos szerepet játszik a bütyök (21. tábla/5; 21/15; 24/4; 23/5), az ujjbenyomkodá­sokkal tagolt vagy az abból álló vízszintes borda (22/1 ; 22/11,13; 23/3, 8) illetve egy kannelúraszerű dí­szítés (21/6; 22/10; 23/4). Bütyökkel és árkolással díszített az 23/1 alatt látható töredék (a bütyök négy­szögletes átmetszetű, mellette négy besimitott árkolás, két darabra törött, a két darab másodlagosan kiégett, különböző színűre). A hozzá tartozó másik töredéken bütyök nincs, ellenben az árkolás meg­van, ezen kívül két kör alakú bepecsételés figyelhető még meg (az egyik teljes, a másik a törésvonal mel­7. Problematikus a kemencéknek a 7. felület „házához" való viszonya, főleg mivel ez volt az egyetlen olyan objektum, amelyet kapcsolatba lehetett hozni a kemencékkel (viszont számolni kell egy időben korábbi szerkezettel is, ugyanis a 30. kemence alól öt kisebb-nagyobb cölöplyuk került elő, ezek tetejét kivétel nélkül vörösre égett betöltés képezte). 8. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása egy későbbi tanulmány tárgya kell legyen. 198

Next

/
Oldalképek
Tartalom