Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Újkori történelem – Helytörténet - Kiss Gábor–Tóth Kálmán: Tárlatvezetés hét hangképben
KISS G.-TÓTH К.: Gyűjteményünk kezdetei I. csenek olyan római kori épületmaradványok, amelyeket a kultuszhely folytonosságának régészeti bizonyítékaként lehetne értelmezni. Annál is inkább, mert itt terült el a római város egyik temetője. A Szent Márton templomhoz kötődő hagyomány újszerű értelmezése szerint a kultusztradíció alapja nem a szülőház-legenda, hanem a helyhez kötődő Quirinus-tisztelet lehetett. A kút - bár befedték - ma is létezik. Rumi Rajki István „Szent Márton megkereszteli anyját" címú, 1938-ban felállított szoborcsoportja a régi kút helyétől alig néhány méterre emelkedik. MÁTYÁS KIRÁLY KŐTÁRA - LAPIDARTVM MATHIAE REGIS Aláfestő zene: Bach, Brandenburgi verseny (F-dúr) „De nem mindenik secundumban születik Fénix, és sok száz esztendeig kell fáradozni a természetnek, meddig formálhat oly embert, aki világ s országok megbotránkozásának gyógyítója legyen, s maga nemzetének megvilágosítója. Ilyen vala a mi jó Mátyás királyunk, aki mellé avagy igen kevés, avagy senki keresztyén királyok közül, kik utána voltak, ne álljon hasonlatosságért, mert bizony megoscsusodik érdeme Mátyás mellett, s elvész tündöklése, mint a csillagoknak nap támadásán " 1 A hagyomány egy 1463. május 7-én kelt oklevélhez köti a már több mint 500 éves szombathelyi lapidárium (kőtár) történetét. E szerint ugyanis az ekkor a szombathelyi várban parancsoló Mátyás király, látván az egykori római colonia szerteheverő régi feliratos és faragványos köveit és felismerve ezek jelentőségét, elrendelte, hogy azokat mindenki okulására a vár kapuiba falazzák be. Ezzel a jövendőbe mutató cselekedetével pedig megalapította a város és egyben Magyarország első tudományos gyűjteményét. A legenda alapjául szolgáló oklevélben valójában egyetlen szó sem esik a római kövekről, sem pedig Mátyás itt tartózkodásáról. Mátyás levelében pusztán arra utasítja a kapitányokat és a megyei hatóságokat, hogy a felsorolt személyeket, akik Győr, Kesző és Szombathely várának őrizetére vannak rendelve, táborba ne kényszerítsék. Tény azonban, hogy a városban szerteheverő régi római kövekről és oszlopokról már a 15. század humanista történetírói, Ranzanus (Pietro Ranzano), Antonio Bonfini megemlékeztek. A várkapukba befalazott kövekről azután a következő évszázadokban szinte valamennyi Szombathelyen megfordult utazó megemlékezett. Van, aki szövegüket is feljegyezte és akad, aki rajzot is készített róluk, mint 16831685 között Aloisius Marsigli olasz hadmérnök, vagy az 1730-as években a földrajztudós Bél Mátyás. Carolus Clusius, a híres botanikus 1585. április 3-án részletesen leírta a látottakat: „A sabariai vár bejáratánál bal oldalon egy terebélyes fa alatt elegáns márványtábla látható, amelyet ebben a városban ástak ki, és egy oszlop töredékén van elhelyezve. A táblán semmiféle felirat nem volt, de 1544-ben Laki Bakith Péter úr, szombathelyi kapitány - a maga és övéi emlékére - nevét és tisztségét rávésette ennek peremére. Belépve a vár első kapuján bal oldalon elhelyezve feltűnik egy fehér kőből való négyszögletes tábla, amely a következő feliratot tartalmazza (azt tudni illik, amelyet Gruterus lemásolt). Innen egy nagy tér nyílik, melyen egy templom és a hozzá tartozó temető van, majd a vár második kapuján belépve bal oldalon egy, a falon elhelyezett, eléggé finom kőtöredék látható, amelyen három alak térdtől felfele eső része látható. A középső fel van övezve, felemelt jobbjával valami kicsi de formátlan dolgot tart, lefelé hajló baljával valami nagyobbacska dolgot, ami a válláról függ: ennek lófeje van és arcát jobbra fordítja. A jobb oldali szobor nőnek látszik, jobb kezével valami kopott és sérült dolgot tart, baljával egy az öle felé forduló kígyót, melynek farka majdnem a középső szoborig nyúlik. A baloldali szobor botot vagy csupasz lándzsát tart jobb kezével, hogy mi van a baljában, az nem látható. Vajon ez a három szobor Junót, Cerert és valamelyik másik istennőt ábrázolja?"' 1 ' Ez utóbbi kő az Iseum párkányának frízéből származik és többek között az egyiptomi Anubis istent jeleníti meg. Közel 150 évvel később Bél Mátyás még részletesebb leírást adott a külső, illetve a belső vár kapuinak falaiba erősített kövekről. E két leírás és Marsigli rajzai alapján alkothatunk képet erről a korai „múzeumról". „Mátyás kőtárát" az új szombathelyi püspökség felállítását követő Szily-féle építkezések idején bontották szét, hogy darabjai, újabb leletekkel kiegészülve majdan a sala terrena kiállítását gazdagítsák. Legtöbbjük ma is megvan és a Savaria Múzeum lapidariumában szemlélhetők, amelyet 1939-ben Járdányi Paulovics István rendezett be. 7. ZRÍNYI MIKLÓS: Mátyás király életéről való elmélkedések. 8. KISS - TÓTH - CZIGÁNY: im. 237. p. 364
