Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Újkori történelem – Helytörténet - Kiss Gábor–Tóth Kálmán: Tárlatvezetés hét hangképben

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) Maguk a szombathelyiek mindig büszkék voltak római köveikre, ennek sajátos megnyilvánulása volt, hogy az 1713-ban felállított Szentháromság szobrot, majd később az országzászlót is egy római gránitoszlopra helyezték, és emiatt tűnik fel a főtéri patika falába illesztett római felirat rajza a szombathelyi csizmadia céh 1800 körüli mesterlevelének Szombathely látképét ábrázoló fejlécén. AZ AMFITEÁTRUMBÓL LETT VÁR - CASTRUM EX AMPHITHEATRO Zene: Hangok a csendből. Ókori zene, ókori hangszerek. Kecskés Együttes. A középkori Szombathely nyugati részén, a várpiac mellett állt a győri püspökök hajdanvolt vára. A római eredetű, és talán folyamatosan használt egykori császári palotaegyüttes épületei közül, a nyolcszög alaprajzú, több emelet magas fürdőépületből fejlődött ki Szombathely vára, pontosabban a belső, kerek vár. Az erődítmény alakja a 18. században Szombathelyen megfordult anglikán lelkészt, Richard Pococke-ot és unokatestvérét, Jeremiah Millest érdekes megállapításra késztette: „A város nyugati részén van egy düledező vár, amely a győri püspök tulajdona. A vár külső fala négyszögletű teret zár be, de majdnem ledűlt. Ezen belül van egy ovális alakú keskeny fal, abban van két vagy három ház. A térség középen nyitva van hagyva. Ez a körülmény és a fal alakja együttesen arról győznek meg, hogy ez régebben amfiteátrum volt: nem hogy a falak maguk oly régiek, mint a rómaiak, de bizonyos, hogy azokat régi alapokra építették. Valamelyik győri püspök összegyűjtötte a régi római feliratokat, amennyit csak tudott és a falba erősítette azokat. '"' A két utazó lelki szeme előtt minden bizonnyal a római Castello Sant' Angelo, azaz a Tiberis parti Angyalvár, Hadrianus síremléke lebegett, amelyet a 10. században várrá alakítottak. Hasonlóképpen vélekedett Kisfaludy Dala Béla szombathelyi származású festőművész egy, azóta elpusztult 15. századi Szombathely ábrázolás láttára, amelyet egy kódexben fedezetett fel. 1951. szeptember 22-én kelt, Géfin Gyulához írott levelében így emlékezett: „Igen díszes borítású bőrkötésben, kézzel írt, szép iniciálékkal és szombathelyi jelentőségű illusztratív jellegű képekkel volt bővítve. A képek Szombathelyt, mint megerősített helységet ábrázolták, falakkal körülvéve. Külön a vár - külön rajz a vár részleteiről. Felsorolások tömege, hogy mik tartoznak a várhoz, illetve Szombathelyhez. Azt hiszem a jogok is fel voltak sorolva. '

m Majd 1973-ban, Tóth Endre régésszel folytatott levelezésében így fogalmazott Kisfaludy Dala Béla: „Ebben a - mondjuk kódexben - volt betétként egy térkép, amely tulajdonképpen a xilográfiához hasonló igen nagy méretű fekete-fehér rajz volt, tintaszerű festékkel írva. A rajz háromszorosan volt összehajtva igen erős pergamenből, amely a hajtogatásoknál töredezett volt. Kiemelkedő ebben a castrum volt és a romvárosban még egy vár, amely mint látható volt, egy nagy római sírból volt átalakítva egy kisebb várrá. Két folyó is szelte át a megerősített várost, amely egyáltalában nem hasonlított a mai Szombathelyre. "" 1791-ben Schoenvisner István, városunk első monográfusa a régi vár jö-vendő sorsáról így fogalmazott: „...a vár, amely már régen elhagyatott, s utolsó napjait éli, rövidesen földig romboltatik, minthogy már áll a püspök újpalotája, és az új székesegyház alapjai is ki vannak jelölve. "

u CONSTANTIUS CSÁSZÁR DIADALÍVE - ARCUS TRIUMPHALIS IMP. CONSTANTII Zene: Frígiai síp-dobpárbaj. Ókori zene, ókori hangszerek. Kecskés Együttes Kenedics József vármegyei mérnök által 1785-ben készített Vasvármegye térképének jobb alsó sarkát egy római diadalkapu ábrázolása díszíti. A diadalkapu formailag a szombathelyi püspöki palota sala ter-re-najában Dorffmaister által megfestett Titus diadalívre, szobrászati díszítésében pedig Constantinus diadalívére hasonlít. Kenedics rajza később igen sok fejtörést okozott a történetkutatóknak. Az ábrázolt diadalkaput ugyanis többen a római kori Savariában egykor állt diadalív egyetlen hiteles ábrázolásának gondolták. Ezzel ellentétben ugyanakkor régészeti híradás soha nem szólt róla, darabjait soha meg nem találták. A vá9. GÉFIN GYUI.A: Szombathely vára. Dunántúli Szemle 8 (1941) 28.; Kiss - TÓTH - CziGÁNY: im. 204-205. p. 10. TÓTH ENDRE: Egy Szombathelyre vonatkozó XV. századi elpusztult kézirat. Savaria 11-12 (1977-78) 452. p. 11. TÓTH: im. 452. p. 12. GÉFIN: im. 32.; KlSS - TÓTH - CziGÁNY: im. 207. p. 365