Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Újkori történelem – Helytörténet - Kiss Gábor–Tóth Kálmán: Tárlatvezetés hét hangképben

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) „Igitur Martinus Sabaria Pannoniarum oppido oriundusfuit... - Márton Pannónia Sabaria nevű városában született... ", Galliában megkeresztelkedett, kilépett a hadseregből, majd szülővárosába visszatérve „...megszabadította anyját a pogányság tévedésétől. " - írja Sulpicius Severus, az Európa-szerte tisztelt szent tanítványa és életrajzírója/ A szombathelyi Szent Márton plébániatemplom szentélyétől balra oldalkápolna nyílik, diadalíve felett ma is ott olvasható a felirat: „HIC NATUS EST S.(anctus) MARTINUS" - Itt született Szent Márton. A kortárs életrajzíró idézett mondata és e mondat körül a 19. század közepe óta vita folyik. Vajon Savaria, a mai Szombathely, vagy Pannonhalma, vagyis Győrszentmárton volt-e a szent valódi szülőhelye? A bencés rendi szerzők ugyanis néhány Árpád-kori forrás alapján úgy vélték, hogy Pannoniában két Savaria létezett, az egyik Pannónia Prima tartomány székhelye, vagyis a római kori Szombathely, a másik természetesen egy Pannonhalma környékén feltételezett, de soha nem azonosított település. A vita eldőlni látszik: a világi és egyházi történetírás ma már Pannonhalmával szemben Savaria-Szombathelyt tekinti Szent Márton születési helyének. A külföldi elbeszélők Savariáról Szent Márton születése miatt tudtak. Tours-i Gergely püspök, Venantius Fortunatus és Alcuin által írott életrajzok, valamint Jacobus de Voragine „Arany legendája" gondoskodtak arról, hogy Márton szülőhelyének neve ismert maradjon. Az ismertség akkor hatott viszsza a város sorsára, amikor Alcuin tanítványa és barátja, Nagy Károly 791-ben Savariában járt. Látogatása alapvetően befolyásolta a civitas további történetét. A 13. századra Savaria Szent Márton kultuszának köszönhetően felkerült a legkorábbi kéziratos világtérképekre Róma, Jeruzsálem és az uralkodói székhelyek társaságába. Az 1280 körüli herefordi térképen alig néhány magyar város említése mellett a település neve így szerepel: „Sabaria Sancti Martini" - vagyis: Szent Márton Sabariája. A legkorábbi magyar szerkesztésű térképen, Lázár deákén éppúgy szerepel a Patria Divi Martini szöveg, mint néhány későbbin. Vajon létezett-e olyan hagyomány, amely a település és a szent kapcsolatáról többet tud, mint a születéshely ténye? Amikor Carolus Clusius 1585-ben Szombathelyen járt, a következőket jegyezte fel: „A téli napkelet felé tartva fa hídon kell átkelni a télen felduzzadó és kártékony Gunsa folyón, amely kevéssel a mezőváros alatt fogadja magába az esőzések és télvíz idején nehezen átléphető és veszélyes Brentá-t (ez pedig a város fölött, ahol az nyugat felé terjed, folyik és a Rohonc vagy Rechnitz közötti hegyekben ered, miként a Gunsa folyónak a Gunss [Kőszeg] feletti hegyekben van a forrása). Innen kissé távolabb egy kút látható, melyről azt mondják, hogy Szent Mártont ennek vizébe mártották midőn a keresztény hitet felvette. Ennek szomszédságában egy kis templom áll azon a helyen, amelyről azt mondják, hogy ott éltek Szent Márton szülei és ő maga ott született. A templomba belépve bal oldalon a falon található ez a majdnem négyzetes kőtábla. Ebben a templomban a szentély bal oldalán kis kápolna van, melynek oltárán Szent Márton ülő köszobra van elhelyezve, eléggé kicsi, de arányaihoz képest nagyfejjel, szakálla nyírt, és papi vagy doktori kalapot visel. '"' Bél Mátyás, aki 1720 körüljárt Szombathelyen, a templomról elsőként írta le a helyi hiedelmet tükröző feliratot: „Hic natus est sanctus Martinus". Irt a templom előtt álló, kőből készült díszes kivitelű kútról is. A hiedelem azonban egy ponton Bél feljegyzése szerint lényegesen módosult: a kútról ekkor már azt mondják, hogy Márton az édesanyját keresztelte meg a vízéből. Az 1730-as években Szombathelyenjárt angol utazók, Richard Pococke és Jeremiah Milles már ebben a formában jegyezték fel a történteket. Hogy már Clusius idejében sem volt újkeletű a kút és a szent legendás kapcsolata, bizonyítja egy 1360-ból fennmaradt forrás. A jegyzőkönyv tanúsága szerint egy birtokvita tisztázására szolgáló határjárás Szent Márton kútjánál lévő füzestől, mint közismert helytől indult. A tudomány mai állása szerint a kút hagyományának lehet valóságalapja. Bár Mártont a Sulpiciusféle életrajz alapján Galliában és nem Savariában keresztelték meg, édesanyjának megkeresztelése történhetett az ókeresztény temető területén lévő kútnál. A Martinus szülőháza fölé épült templom vagy kápolna azonban legenda, bár Paulovics István 1941-ben a templomban végzett megfigyelései során római kori kultuszépítmény falait vélte felfedezni. Véleménye szerint Szent Márton szülőházát alakították át, majd ennek helyén épült egy kis templom, vagy temetőkápolna. Az 1984-ben, majd 1989-1992 között folytatott régészeti és műemléki kutatások azonban „negatív" eredményt hoztak. Egyértelművé vált, hogy sem a templom, sem a kápolna alatt nin5. Sui.PiciUS SEVERUS: Szent Márton élete. Pannonhalma, 1997. 28-35. p. 6. KlSS - TÓTI I - CZIGÁNY: im. 226. p. 363