Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - M. Kozár Mária: Kisebbség az Alpok és a Kárpátok árnyékában;

M. KOZÁR M.: Kisebbség az Alpok és a Kárpátok árnyékában hogy eljártak továbbra is idénymunkára. Az idénymunka évszázadokig jövedelemkiegészítő, a megélhetéshez feltétlenül szükséges része volt a Szentgotthárd környéki szlovének életének. Az ipari kereset és az otthoni gazdálkodás melletti idénymunka már nem volt feltétlenül szükséges az megélhetéshez. Az életszínvonal emelését tette lehetővé azok számára, akik ezt vállalni tudták.

12 Az 1989-es rendszerváltás a Csíki-medencében élő székelyek és a Szentgotthárd környéki szlovének életmódját is megváltoztatta. A székelyeknél megszűntek a téeszek, az erőforrások magánkézbe kerültek és a piaci szabályozás szerint kezdtek működni. Az idős családok számára többé szinte semmi nem elérhető." A Szentgotthárd környéki szlovének a személyi jövedelemadó bevezetése óta nem járnak idénymunkára Magyarországon. A világútlevél bevezetése után elkezdtek munkát vállalni Ausztriában. Néhányan legálisan, de többnyire idényjelleggel, illegálisan. A szomszédos Szlovéniában csak ritkán akad illegális munkalehetőség, mivel a határ másik oldalán is munkanélküliség van. Az iparosítás a második világháború után mind a székelyeknél, mind a szlovéneknél ingázásra kényszerítette a lakosságot. Ezzel az emberek egymás közötti kapcsolatai megváltoztak. A mindennapos kapcsolatokat felváltották a családi, egyházi, falusi ünnepek alkalmai. „A személyes életvezetés napi feladatainak megoldása szinte kizárólagos szerepet kap. Emellett a „másikra,, való figyelés... mellékessé, teherré válik."

14 A kapcsolatok többségét az emberek a falun kívül építik ki, elsősorban munkahelyükön. A székelyföldön a földtulajdon visszaállítása, a Szentgotthárd környéki szlovéneknél a folyamatosan fennálló, öröklődő földtulajdon nem oldja meg a munkaképes lakosság foglakoztatási gondjait. Ehhez falun kívüli kapcsolatokat kell keresni. Az identitás megőrzésének eszközei a kompenzációs események, vagyis a hagyományos kultúra folklorizálása. A hagyományos közös munkák, szokások ma rendezvények formájában élednek újjá. Eredeti funkciójukat elvesztették, közösség összetartó és identitás megőrző szándékkal szerveződnek. A rendszerváltás a Csíki-medencében élő székelyeket és a Szentgotthárd környéki szlovéneket is érzékenyen érintette. Mindkét országban emelkedett az ára az alapvető szükségleteknek: élelmiszer, lakás, fűtés, ruházkodás stb. Megdrágultak a szolgáltatások is. Ugyanakkor bizonytalanná vált az állandó foglalkoztatás, a pálykezdők elhelyezkedése. Korábban ismeretlen jelenségekkel kénytelenek az emberek együtt élni: infláció, munkanélküliség, piaci törvények, kizsákmányolás. A Csíki-medence és a Szentgotthárd környéki hét szlovén falu által alkotott régió hátrányos helyzetű, periférikus régió.

1S A kedvezőtlen természetföldrajzi adottságok, rossz gazdaságföldrajzi fekvés, elmaradott közlekedéshálózat, előnytelen birtokszerkezet mindkét régióban a munkaerő-felesleg elvándorlásához vezetett. A 19. század végéig országon belül, a 19. század végétől a huszadik század közepéig a tengeren túlra is. A Székelyföldön a második világháború után termelőszövetkezetek alakultak. E mellett családi termelés folyt a háztáji parcellákon. Csak a hegyvidéki falvakban nem alakultak szövetkezetek. A Szentgotthárd környéki szlovéneknél nem alakultak téeszek. A szocializmusban is magántulajdonban maradt a föld, mely családonként nem volt nagyobb egy háztáji birtoknál. Az 1960-as években ezért a fiatalok tömegesen helyezkedtek el a szentgotthárdi ipari üzemekben. 1989-ben többségük munkanélkülivé vált. A munkanélküli segély lejárta után a szomszédos Ausztriában keresnek illegális vagy legális, többnyire alkalmi munkát. Néhányan visszavonultak a falusi kistermelésbe. Erdélyi utam során módom volt összehasonlítani az anyaországbeliek és a kisebbség kapcsolatát, valamint a kisebbség identitástudatát és a hagyományos kultúrához való viszonyát. Az 1970-es és 1980-as években elsősorban néprajzkutatók és nyelvészek látogattak a Szentgotthárd környéki szlovénekhez. A tudományos kutatással párhuzamosan a felkeresett adatközlőkkel baráti kapcsolatok is kialakultak. Ezek a kapcsolatok csak néhány emberre terjedtek ki. A rendszerváltás (1989), majd a Felsőszölnök-Martinje határátkelő megnyitása után (1992) az anyaországbeli szlovének és a Szentgotthárd környéki szlovének kapcsolata gyakoribbá, közvetlenebbé vált. Naponta találkoznak rokon és ismerősök, a határ közelében fekvő falvak lakói. Az anyaország távolabbi vidékéről érkező diák és felnőtt csoportok még ma 12. vö.: MUNDA HlKNÖK KATALIN: Summásság. A magyarországi szlovének néprajza 1. Budapest, 1997, 43-66. 13. vö.: BÍRÓ-BÍRÓ, 1977,30 14. vö.: BÍRÓ-BÍRÓ, 1977,33 15. vö.: Ol.All SÁNDOR: A székelyföldi elszegényedésről. In: így élünk. Elszegényedési folyamatok a Székelyföldön. Csíkszereda 1997,46 308