Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - M. Kozár Mária: Kisebbség az Alpok és a Kárpátok árnyékában;

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) Korábban falvanként alig egy-két személy került marginalizált szerepbe, ma viszont a hatvanöt-hetven év feletti idős családok vagy magányosan élő öregek a teljes marginalizálódás, a faluközösségből való teljes kikerülés felé tartanak. Az idős házaspárból vagy egyedülálló idős férfiből, illetve nőből álló család mindent ugyanúgy végez, amit a falusi családban általában szokás. Mindent termel, minden kifele irányuló társadalmi funkciót igyekszik betölteni, s továbbra is az anyagi gyarapodásra törekszik. Sok mindent már nem tudnak elvégezni egyedül, ezért a szomszédok, ismerősök, rokonok segítenek. Sokszor még szólnia sem kell, a mezőgazdasági munkák elvégzésének ideje úgyis közismert. Az idősekből álló család nem éli fel vagyonát, kis mértékben még gyarapítja is. A fiatalabb korukban másnak nyújtott segítséget most kapják vissza. A föld kézi megművelése megkövetelte, hogy az emberek kölcsönösen segítsék egymást. A Szentgotthárd környéki szlovéneknél ennek különböző fajtái lehetnek: 1. Kölcsönösen ugyanannál a munkánál való segítkezés (kapálás, ültetés, cséplés, őszi betakarítás, tökmagköpesztés, kukoricafosztás). 2. A segítség nem egyenértékű viszonzása (a gabona hazaszállítása a mezőről, favágás vagy alomgyűjtés ellenében). 3. A szegényebb asszonyok a 20. század nyolcvanas évekéig tejért mentek gabonát gyomlálni vagy kapálni.

8 A Szentgotthárd környéki szlovéneknél az 1980-as évekig az emberek azért segítettek egymásnak, mert rá voltak szorulva egymásra. „Ha én nem segítek, nekem se segítenek" - mondták. A legtöbb esetben előbb kínálkoztak az emberek, még mielőtt meghívták, megkérték volna őket a segítségre. Az 1980as évektől megváltozott a helyzet. Többen gépesítettek és nem volt szükségük mások segítségére. Akik nem tudtak gépesíteni, azok pedig pénzzel kénytelenek megváltani mások segítségét. Az idősebbek egyébként sem tudnák már meggyengült munkaerejükkel „visszasegíteni". Az idős házaspárok és az egyedül álló idősek az anyagi terheket egyre kevésbé tudják vállalni, s fokozatosan felhagynak a gazdálkodással. 1989 után a Szentgotthárd környéki szlovének közül is sokan lettek munkanélküliek. Anyagi helyzetük romlott, szerényebb életmódra kényszerültek. Ez azonban nem látványos, nem is mindig köztudott. Ezek a családok is (fiatalabbak, idősebbek, egyedülállók) a megszokott színvonalon gyakorlják a szokásokat, melyek nyilvánosak és látványosak. Például a keresztelők, esküvők, ballagások, rekturák bevonulása, temetések. Az egyházi adakozások terén sem maradnak el a falu tehetősebb lakosai mögött.

9 A Csíki-medencében élő magyarokra (1945 előtt) és a Szentgotthárd környékén élő szlovénekre (1989-ig) egyaránt jellemző volt az elzártság. Ennek következtében kialakult a falvakban egy belső szociális védőháló.

1

" A téeszek létrehozása (Csíki-medence) és az iparosítás beindulása (Szentgotthárdon) után a szociális háló működése megváltozott. A székelyeknél megszűntek az egyéni gazdaságok. Az emberek vagy a téeszbejártak dolgozni, vagy a városba ingáztak. Ha valakinek segítségre volt szüksége (szántás, favágás, szállítás stb.), akkor a téesz azon alkalmazottaihoz fordultak, akik ezt megtehették és idejük is volt rá („feketén" megcsinálták). Ezt a szolgáltatást akkor az idősek is meg tudták fizetni. A korábbi önkéntes, kölcsönös segítségtől ez abban különbözött, hogy „nem a saját energiaforrásokat használták, hanem az állami tulajdontól 'ellopott' avagy olcsón megszerzett energiaforrásokat."" A Szentgotthárd környéki szlovéneknél ugyan voltak kísérletek téeszek megalakítására, de ezek 1956 után megszűntek. Továbbra is egyéni gazdálkodók maradtak. A fiatalabbak az 1960-as évektől az szentgotthárdi iparban helyezkedtek el és „kétlakiak" lettek. Munkások és gazdálkodók. Munkaidő után, szabad napjaikon és szabadságuk alatt gazdálkodtak. Szabadságukat többnyire arra használták, 8. vö.: MUKICSNK KOZÁK MÁRIA: Fekőszölnök. Szombathely-Ljubljana 1988, 75. 9. vö.: BÍRÓ-BÍRÓ, 1977, 27. 10. vö.: BÍRÓ-BÍRÓ, 1977,28. 11. vö.: BÍRÓ-BÍRÓ, 1977,29 307