Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban
BRAUER-BENKK J.: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban a hüvelykujjra játék közben egy bőr védőt tesznek és a citera játéktól eltérően az erős pendîtes a hüvelykujj felől történik. Pesovár szerint valószínűleg dél-szláv közvetítéssel került hozzánk a tambura, amit alátámasztani látszana az a tény hogy legfőbb elterjedési területei egybeesnek a magyarországi dél-szláv csoportok elterjedésével : Tolna, Baranya, Győr-Sopron megyék. Sárosi szerint viszont akár közvetlenül a töröktől is átvehettük már a XVII. században. 6 ' Bár a régióban egyedül a győri múzeum gyűjteményében található egy basszprím tambura, valószínűsíthetően a Nyugat-magyarországi vagy gradistyei horvátoknak szintén lehetett tamburazenekaruk. Hegedű: A pengetett húrú hangszereknél kisebb a hangszertestre eső feszültség és ezért a húrokat elég az alsó tőkéhez rögzíteni. Azonban a vonós hangszereknél ez a rögzítési mód már nem elegendő, mert a vonóval megszólaltatott húrokra nagyobb feszültség hat és nagyobb a kilengésük is, ezért a húrtartó segítségével egy lábon vezetik át és a fedőlap felett egy erős gombbal rögzítik a húrtartó kávához. A modern hegedű körülbelül 1550 táján alakult ki a középkori fidula, a rebec, és a líra de braccio hangszerekből. 68 A korábbi hegedűk alakjában és a játék közbeni tartásmódjában is különbözött a mostani hegedűtől. A hegedű elnevezés történetiségével Gábry György foglakozik részletesebben az 1983-as Ethnographiában megjelent cikkében. 69 Ugyancsak ő összefoglalja a hegedű kialakulásával kapcsolatos adatokat és végigkíséri a hangszer kialakulását a Zenetudományi folyóirat 1980-as számában megjelent számában, amiben megállapítja, hogy a középkorban még volt egy úgynevezett magyar hegedű. 70 Ez a hangszer nem a ma ismert formájú hangszer, hanem a napjainkban Európában már csak a Balkánon fennmaradt ősibb forma melynek képviselői a bolgár gadulka és a görög líra. A régebbi formájú magyar hegedű ábrázolásokon fennmaradt, ahol jól látszik a régies forma, de például a játékmód és az evvel együtt járó kéztartás már a modern hegedű kéztartásával megegyező." Eltérően a balkáni hangszereknél használt játékmóddal és kéztartással, ahol a hangszert játék közben függőlegesen a kulcsokkal felfelé tartják és ebből következően a vonókezelés is más. A modern formájú hegedű család tagjai a XVIII. században már az ábrázolás szintjén is megjelentek Martin, Stock Johannái, ami azt jelenti, hogy ekkorra már mindenképpen megszokottá és jellemzővé vált a cigánymuzsikusok általi használatuk. 7 ' A modern hegedűnél a hangszertesten azért alakult ki a az oldalsó középhajlat, hogy amikor a szélső húrokon játszanak a vonónak legyen elég helye. A hangszertest előbb félkör alakú lett, azután С formájúra keskenyedett, majd ennek különböző hajlatait elforgatva jött létre az f forma ami a legideálisabb a fedőlapban keletkező rezgések erővonalainak átvitelében. 73 A hegedű hangszertestének formája a kifelé kerekített alsó és felső hajlatból áll. A domború hátlap juharfából, a szintén domború két f formájú hangnyílással ellátott fedőlapja fenyőfából és a függőleges oldalfalak is juharfából készülnek. A domborulatokat a fa megmunkálásakor alakítják ki. A fedőlaphoz használt fa alapanyagot a fatörzs hosszirányban történő kivágásával nyerik, míg a fatörzs keresztmetszetének a kivágásával a hátlaphoz felhasználható alapanyagot kapnak. Ami azért fontos, mert a fa erezetének igen fontos szerepe van a rezonáló képesség szempontjából. 74 A megszólaló húr a lábnak, az pedig a tetőnek továbbítja a rezgéseit. A tető rezgéseit adja át aztán a lélek az egész hangszer testére. 67. SÁROSI BÁLINT: Hangszerek...i.m. 48. 68. Hangszerek enciklopédiája 1996, 210 69. GÁBRY GYÖRGY: A magyar hegedű. Ethnographia 1983, 588-593. 70. GÁBRY GYÖRGY: Egy hangszertípus útja Asziából Európáig. In:Magyar Zene 1980, 221-248. 350-373. 71. DOMOKOS PÁL PÉTER: Hangszeres magyar tánczene a XVIII.században. 1978, Függelék: 5.kép 72. GALAVICS GÉZA, i.m.188-189. 73. MICHELS, ULRICH, i.m. 39. 74. Uo., 41. 230
