Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) A citerák a többi hangszerhez képest feltűnően nagy elterjedtségéhez feltétlenül hozzájárulhatott az a tény, hogy a citerát egyszerű otthoni szerszámokkal már egy átlagos kézügyességű parasztember is elkészíthette. A legegyszerűbbeket, főleg a vályúciterák voltak ilyenek, egy darab fából faragták ki. A legtöbbszőr juharfát, nyárfát és jegenyefát használnak.

54 De használnak még diófát, fenyőfát és bükkfát is a citera készítéséhez. " Hasas citeráknál csak a keret készül egy darab fából. A citera feje keményfából készül, amire a legalkalmasabb a dió, a bükk vagy az akác. A fejrészt néha díszítik a tőkét soha. De ha a fejrészt díszítik is az csak egyszerű csiga-forma. A fejnek és a tőkének alapvető funkcióján kívül, ami a kulcsszögek és a húrtartó szögek rögzítése és a citera alapsúlyának növelése is hogy játék közben el ne mozduljon. Az oldalfalakat fenyőfából vagy juharfából készítik. A hasas citera oldalfalát nem hajlítják, hanem kifűrészelik. A fedőlap szintén fenyőfa, amelynek igen jó a rezonáló képessége. A fedőlapra egy-két nagyobb vagy sok kisebb hanglyukat fúrnak, melynek akusztikai szerepe van. Ugyanígy a vékony fedőlap jobb akusztikai tulajdonságokkal rendelkezik, ezért ezt ritkán díszítik. A fedőlapra kerül a fogólap feltéve, ha tesznek a citerára, mert tompítja a citera hangját. Sárosi azt írja hogy néha a citera alját is befedik.

56 A dunántúli múzeumok anyagának vizsgálatakor viszont egyenesen azt tapasztaltam, hogy az általam vizsgált 77 citerából mindössze 7 citera volt csak alul nyitott. Nyitott aljú citerák: -szombathelyi gyűjtemény, ismeretlen eredetű, 72.35.8-as leltári számú vályú citera, -győri gyűjtemény, ismeretlen eredetű, leltározatlan vályú citera, -soproni gyűjtemény, nemeskéri, 68.32.l-es leltári számú kisfejes citera, -soproni gyűjtemény, kapuvári, 54.164.l-es leltári számú kisfejes citera, A hasas citerák mind zárt aljúak voltak. Amelyekre néha kis lábakat is tesznek. A fejen a húrok számának és elhelyezkedésének megfelelően kell kifúrni a kulcsszögek helyét. A felső végére hasítékot fűrészelnek. A húrtartó szegek elhelyezkedése a kulcsszögekhez igazodik. A tőke és a fedőlap találkozásához illesztik a húrpárnát, amely fémből készült. A húrokat boltból vásárolták, de régebben még a húrokat is maguk állították elő a pásztorok a birka gégéjéből és a végbeléből, mert ez volt annyira erős, hogy elbírja a citera játék során fellépő erőhatást anélkül, hogy elszakadna.

57 A húrok csoportosítása: dallamhúrok, mellékhúrok és bőgőhúrok. Az érintőket vagy hallás után vagy egy már jól behangolt hangszer után azt lemásolva szegelik fel a fedőlapra, vagy ha van, akkor a fogólapra. Általában 4 vagy 5 és 8 között változik a dallamhúrok száma. A mellékhúrok száma változó de általában több mint a dallamhúroké. A citerán az alaphang a teljes hosszában megpendített magában rezonáló dallamhúr. A citera transzponáló hangszer, a hangsora mixolid. A citera tartozékai a verő, a nyomó és a hangolókulcs. A verő eredetileg kihegyezett tollszár vagy akácfa. A nyomó libatoll vagy valami keményfa. Használat közben marokra fogják és a hüvelyujjukkal szorítják le a húrokat, miközben a másik kezük mutató és hüvelykujja közé szorított verővel a húrokat pengetik. A citerán állva szokás játszani. A citera elterjedése Sárosi szerint csak a XIX. század második felétől adatolható de a II. világháború után a moldvai csángókat kivéve már mindenütt elterjedt.

58 Pávai felveti, hogy a Cziteras személynév már 1667-ben előfordult Mezőmadarason és egy 1592-es példát is hoz, de hozzá teszi, hogy a citera kifejezéssel ez idő tájt többféle hangszert is jelölhettek, ami nem egyedülálló a hangszerek történetében." 54. SÁROSI BÁLINT: Hangszerek...i.m. 32. 55. BÉKEFY ANTAL , i.m. 372. 56. SÁROSI BÁLINT: Hangszerek...i.m. 33. 51. MAI.ONYAY DKZSÖ: A Balaton-vidéki magyar pásztornép művészete. In: A Magyar Nép Művészete Ш. 1911, 238. 58. SÁROSI BÁLINT: Hangszerek...i.m. 40. 59. PÁVAI ISTVÁN: AZ erdélyi és a moldvai magyarság népi tánczenéje. 1993, 28-29. 227