Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban
BRAUER-BENKE J.: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban KEREPLŐK A kaparással megszólaltatott idiofonok közé tartozik a kereplő. Legjellemzőbbek a Dunántúl északi és nyugati területein. Kalapácsos kereplő: téglalap alakú keményfa deszka közepén áthaladó oszlop, mely a felső oldalon a kalapácsot vagy többet rögzíti, illetve az alsó részén fogantyúként szolgál. A kereplőt előre-hátra lendítve a kalapács az alaplaphoz csapódva ad hangot. Azonban itt is megjelenhetnek átmeneti formák, mint például a szombathelyi múzeum 59.1084.12 leltári számú kalapácsos kereplője, amelyen a kalapácsok oldal irányban csapódnak, mint a bordás kereplőnél. Horváth Sándor kiemeli a Vas megyei régióban a kereplők fontosságát, mert: Nagycsütörtök és húsvét vasárnap között a harangok Rómába mennek, ezért ott az egykalapácsos kereplőt nevezik nagyheti kelepülő-nck.'* Bordás kereplő: több darabból készül. Alapja egy rugalmas fanyelv, mely a bordázott tengelynek feszülve, a tengelynél fogva oldal irányban elforgatva hangos kattogó hangot kelt. Mivel olykor a szimfonikus zenében is használják előfordulnak hangolt kereplők is.' 9 Egyik formája a gyerekek által használt talicska kereplő, melyre Sárosinál már csak az öregek emlékeztek. 20 A múzeumi anyagban még megmaradtak ilyen kerepő típusok, mint például a kapuvári múzeum 64.682.l-es leltári számú és a győri múzeum 70.30.1 és 77.1.117 számú talicska kereplői. A Néprajzi Múzeum 64.682.l-es leltári számú Kapuvárról származó úgynevezett taliga kereplője is ide tartozik. Horváth Sándor szerint Vas megyében a talicska kereplőt főleg az ott élő horvátok használták.' 1 A győri múzeumban „zászló kereplő"-ként tartják nyilván a bordás kereplőt, amely elnevezést nyilvánvalóan regionális elnevezésként kell tekinteni és gyűjtéskor kerülhetett elő. Vas megyében a bordás kereplőt pörgető-nek nevezik és a nagyhét idején harangzúgás helyett a kereplőkkel jelzik az idő múlását." Szintén bordás kereplőnek minősül a szombathelyi múzeum 59.235.l-es leltári számú nyéllel nem rendelkező, ahol az egész szerkezetet kell megforgatni és az a saját súlyánál fogva elfordulva emeli meg a bordás tengelyt és visszacsapódva ad ki hangot. Szekrényes kereplő: a templomtornyokban használt asztalt formázó kereplő, mely a kalapácsos és a bordás kereplő keresztezésének tekinthető. Felépítését tekintve egy szekrényre vannak rögzítve a nyelvek, melyek egy tengelyt elforgatva a tengelyre szerelt tüskék sorra felemelnek és ezek visszacsapódva adnak hangot. Ilyen a kapuvári leltározatlan szekrényes kereplő, amely a Szent Anna plébánia ajándéka és a győri szintén leltározatlan szekrényes kereplő. Szélkereplő: a múzeumi anyagban nem találtam. Általában a gazdasági épületek tetejére szerelik fel. A legtöbbször egy közönséges bordás kereplő elvén működő szél által meghajtott és megszólaltatott kereplő. Egyedül a szombathelyi múzeumban találtam szélkereplőt, a leltári száma: 60.153.1. Doromb: besorolása vitatható. Idiofon és aerofon hangszerként is tekinthető, mert a közvetlen hangforrás ugyan a hangszer rezgő test, de a hang a játékos szájüregében keletkezik. Sachs-Hornbostel, és a Hangszerek enciklopédiája is idiofonnak minősítik, míg Frederik Crane az aerofon hangszerekhez sorolja. 2 ' Sárosi az 1978-as kiadású könyvében még aerofon hangszerként sorolja. 24 Azonban az 1998as kiadású már Sárosi is idiofon hangszerként csoportosítja. 25 Mivel így a szakirodalom jelentős hányada a dorombot idiofonnak minősíti, ezért jómagam is az idifon besorolás mellett maradok. 18. HORVÁTH SÁNDOR: Népszokások, vallásos élet. In: Vas megye népművészete. 1966, 307. 19. DARVAS GÁBOR: Évezredek hangszerei. 1975, 23-24. 20. SÁROS] BÁLINT: Hangszerek a magyar néphagyományban. 1998, 13. 21. HORVÁTH SÁNDOR, i.m. 308. 22. Uo., 308. 23. CRANK, FREDERIK: The Jew's Harp as Aerophone. In: The Galphin Society Journal. 1968, 66-69. 24. SÁROSI BÁLINT: Magyar...i.m. 65. 25. SÁROSI BÁUNT: Hangszerek.. .i.m. 17. 222
