Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Néprajz - Brauer-Benke József: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban

BRAUER-BENKE J.: Nyugat-Dunántúl népi hangszerei a múzeumokban Ebből kifolyólag Manga János szerint a harmonika, a mandolin és a bendzsó hiába kezd otthonra találni a falvakban , mert ezek a gyári termékek nem lehetnek a népi közösség zenei ösztönének kifejezői, mert hiányzik belőlük a speciális nemzeti jelleg és a tradíció ami a népi hangszereket jellemzi.

8 Bartók Béla az Ethnographiában elindított „A magyar nép hangszerei", sorozat az 191 l-es kanásztülök, majd az 1912-es duda ismertetése után abbamaradt. Kodály Zoltán „A magyar népzene" nyolcadik fejezetében, amiben a hangszeres zenét ismerteti, viszonylag kevés figyelmet szentel a hangszereknek. A citerát, a furulyát és a dudát ismerteti bővebben, a többi hangszerről csak a felsorolás szintjén szól (sok hangszerről még úgy se). A pásztorkürtöt és a kanásztülköt nem is tartja zenei hangszernek, csak foglalkozási eszköznek.

9 Manga János csak azokat a hangszereket vizsgálja, amelyek alkalmasak szöveges vagy szöveg nélküli dallam eljátszására, a magyar nép életében az utóbbi másfél században használatban voltak, illetve a használójuk saját maga esetleg a közösség tagja készítette azt.

10 így a vizsgálatból kimaradtak a ritmus hangszerek, illetve a gyári készítésű hangszerek. Sárosi Bálint már jelentősen kibővíti a hangszernek minősülő tárgyak sorát. Sárosi már nem csupán a primitív hangszereket, nem csak a házi készítésűeket, hanem minden olyan hangkeltő eszközt népi hangszernek minősít, ami a hagyományos paraszttársadalom, szokásaiban, zenealkalmaiban, hosszú ideig tartó jelentős szerepet kapott." Ezen a tág kategórián belül, hogy mi tekinthető népi hangszernek „azt természetesen nem a primitívség szabja meg, hanem kizárólag annak alapján döntjük el, mennyire vert gyökeret, milyen szerepet tölt be a nép, zenei életében, szokásaiban".

12 Ezek alapján Sárosi már kibővíti a magyar népi hangszerek kategóriáját és helyet kapnak a magyar népi hangszerek között a gyári készítésű hangszerek is. Illetve Sárosi szerint egy-egy hangszerünk nem azért magyar, mert előfordulása magyar nyelvterületen kizárólagos lenne, hanem azért, mert nálunk jellemzően előfordul vagy a múltban előfordult és ami a legfontosabb a magyar néphagyomány és a népzene szerves részévé vált. így készítés módjában, használati módjában és hangolásában sajátos magyar vonásokat mutat." A hangszerek csoportosítására többféle módszer is létezik. A magyar szakirodalom leginkább a Mahillon-Sachs-Horbostel féle rendszerezésmódot használja.'

4 Melynek alapja a hangszer test rezgő része, vagyis a hangforrás mint meghatározó elem, alapján való csoportosítás. I. IDIOFON HANGSZEREK: Melyeknél a hangszer vagy tárgy (mely lehet fa, fém, csont, agyag, stb..) teste szolgál hangforrásként. A megszólaltatásuk történhet pengetéssel, ütéssel, kaparással, dörzsöléssel, rázassál. II. MEMBRÁNOKON HANGSZEREK: Melyeknél egy rezgő hártya a hangforrás. Ilyenek a különböző dobtípusok, köcsögdudák és mirlitonok. III. ClIORDOFON HANGSZEREK: Melyeknél egy vagy több rezgőhúr a hangforrás. A megszólaltatásuk történhet ütéssel, pengetéssel és vonó használatával. IV. AEROFON HANGSZEREK: Melyeknél üregbe zárt levegő rezgése a hangforrás. Az aerofon hangszereken belül még megkülönböztethetünk: kürt- és trombitaféléket, ajaksípokat, és (nádnyelves) nyelvsípokat. 8. Uo., 136. 9. KODÁLY ZOLTÁN: A magyar népzene. 1973, 82. 10. MANGA JÁNOS: Magyar népdalok, népi hangszerek. 1969, 36-37. 11. SÁROSI BÁLINT: Magyar népi hangszerek. 1978, 7. 12. Uo.,19. 13. Uo.,7. 14. Uo.,7. 220