Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Régészet - Takács Zoltán Bálint: A magyar honfoglalás előzményeiről
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) türköknek más fejedelmük sohasem volt, s ettől fogva mindmáig ennek a nemzetségéből lesz Turkia fejedelme". A kijelentés második része, miszerint Árpád nemzetsége adja az uralkodót, már szűkítő értelmű, kizárja az Álmos dinasztia Árpád ágán kívüli tagjait az uralkodásból. Arra nézve, hogy Álmos volt a dinasztia alapítója, a Levédi uralmát felváltó család feje, jó argumentációt nyújt a magyarországi krónikairodalom, ill. Anonymus, valamint egy külföldi tudósítás is. 31 A mondat első fele így Álmosra is vonatkoztatható, aki egyébként magában az elbeszélésben is megjelenik Árpád alternatívájaként a fejedelemválasztásban. Ha ezt az egyfajta emendációt elfogadjuk, akkor az egész történet rávilágít arra a változásra, amit a steppén egy uralomváltás jelent. A steppei hatalmak esetében általános jelenség, hogy ugyanazon népek, etnikumok felett hamar lejátszódik a vezető család leváltása anélkül, hogy ez más irányú eltolódást, például elköltözést jelentene. A belső-ázsiai birodalmak esetében ez jól megfigyelhető: a türkök a zsuzan zsuanokat váltották a 6. században, a türköket pedig az ujgurok a 8. században. 32 Nemcsak a már említett Bilge kagán, Kül tegin vagy Tonjukuk hagyott maga után feliratot, hanem az ujgur uralkodó El-etmis Bilge kagán (uraik. 747-759) is, akinek feliratát fia állíttatta. A felirat így kezdődik: „Az égben született El-etmis Bilge kagán (és) El Bilge katun felvéve a kagán és a katun nevet [t.i. címet - T. Z. В.] az Ötüken nyugati szélén a Tez forrásánál volt a trón[juk]."" Az Ötüken hegység a türköknek is szent helyük volt: „... a türk kagán az Ötüken erdőben uralkodott". 34 A hatalomban történt változás után is az uralom alá tartozó népek tovább élték mindennapjaikat, akár békében, akár harcolva az új dinasztiával. Az Álmos-dinasztia hatalomra kerülésére az adott lehetőséget, hogy a besenyők sikeres támadást hajtottak végre a Levediában tartózkodó népességre. A magyarok veresége és kényszerű szállásváltása teremtette meg az alkalmat arra, hogy az addig is ott élő Álmos család felváltsa Levédi dinasztiáját. A De administrando imperioban azonban megőrződött annak az emléke is, hogy valószínűleg Álmos halála után a családon belül biztosították, hogy csak Árpád leszármazottai kerüljenek az ő helyére. A Bizáncban tartózkodó követ elbeszélésének hangsúlyát erre a momentumra helyezte, ugyanis történetét ezzel fejezte be. A 38. fejezetben ezután olvasható, a honfoglalás eseményeit elmondó történetet nem a magyar informátortól származik, ugyanis Árpáddal kapcsolatban ő nem mondta volna el, hogy az uralkodóház feje menekülni kényszerült. Két megoldás is lehetséges. Vagy egy Árpáddal konkurens csoportosulás is küldött követet Bizáncba, amire azonban nem találok utalást a császári munkába, vagy a császár kombinációjáról beszélhetünk, amit a tanulmány elején elmondottak fényében elfogadhatónak tartok. A KABAR CSATLAKOZÁS A kabarok kiválása a Kazár Kaganátusból és a magyarokhoz való csatlakozásuk kiemelkedő eseménye a magyarok Kárpát-medence előtti történetének. Az is mutatja a csatlakozás jelentőségét, hogy Konstantinosz munkájában külön fejezetben is foglalkozik az eseményekkel. A De administrando imperio szövegét hitelesíti a Salzburgi Évkönyv is, amelynek egyik variánsa a magyarok 881. évi, feltételezhetően 31. Az érvek összegyűjtése KklSTÓ GYUI.A: Honfoglaló fejedelmek: Árpád és Kurszán, in: ÜRISTÓ GYULA: Honfoglalás és társadalom, Bp., 1996. 71-78. 32. ECSEDY, H.: Trade and war realationship between the Turks and China in the second half of the 6th century, Acta Orientálta Ilungarica 13 (1972) 131-180. VÁSÁRY ISTVÁN: A régi Belső-Ázsia története, Szeged, 1993. 61-88. GENG SHIMIN: Die alttürkischen Steppenreiche (552-754), in: Fundamenla 111. 102-124 33. A feliratot közli Kl.YASI ITORNY, S. G.: The Terkhin Inscription, Acta Orientalia Ilungarica 36 (1982) 335-336 34. Kül tegin feliratából GYÖRFFY GYÖRGY (szerk.): A magyarok elődeiről és a honfoglalásról, Bp., 1963. (a továbbiakban: M EH) 58. (Kakuk Zsuzsa fordítása) 211
