Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)
Régészet - Takács Zoltán Bálint: A magyar honfoglalás előzményeiről
TAKÁCS Z. В..: A magyar honfoglalás előzményeiről elhagyni lakóhelyüket, mert nem tudtak ellenállni az úz-kazár szövetség támadásának. Az úzok a sikeres hadjárat után elfoglalták a besenyők földjét. Ebből két dologra következtethetünk. Egyrészt az úzkazár szövetségben az úzok voltak a kezdeményezők, másrészt ez alapján magyarázható a Hudud alalam kitétele, miszerint az oguz népek nyugati határát a Volga alkotja. A 10. századi perzsa szerző vagy annak forrása ismerte a besenyők korábbi szállásterületét, amely a török besenyőkről szóló fejezetben található, és ugyanezt írja körül a DAI 37/2-4. Ugyanakkor az oguzok földjének leírásánál már azt az állapotot rögzítette, amikor a kangar-besenyők már nem az eredeti szálláshelyükön tartózkodtak. A kazár besenyők szóösszetételben az ibn Ruszta említette évenkénti, besenyők elleni kazár támadás sorozat tükröződik vissza, amely támadások azt a célt szolgálták, hogy a Kazár Kaganátus kiterjessze fennhatóságát arra a népre, amely felett egyszer már győzelmet aratott az úzok szövetségében. A Kazár Kaganátus besenyőkhöz fűződő kapcsolatát mind a muszlim források mind VII. Konstantinosz műve alapján az állandó feszültség jellemezte. Az ibn Ruszta által tett megjegyzés arra utal, hogy az évenkénti támadásokkal a kazárok igyekeztek fokozatosan felőrölni a besenyők haderejét. A De administrando imperio 37. fejezetében említett úz-kazár győzelem után a besenyők nagy része elmenekült, de egy részük nem tartott velük az új hazába. A bizánci császár tudósítása szerint ezek ruházatukban megkülönböztetik magukat az úzoktól. A megjegyzés jelentősége abban áll, feltéve, hogy nem toposzról van szó, hogy megfogható egy olyan tudati tartalom, amelyben egy sikeres, a kangarok által vezetett népszervezés eredményeképpen kifejeződik az újonnan szervezett csoport különbségtétele más népekkel szemben. A kötelék erőssége arra is elég, hogy a nép egyes tagjai az elszakadás után is ugyanahhoz a népcsoporthoz tartozónak vallják magukat. A DE ADMINISTRANDO IMPERIO ÉS A TÜRK (MAGYAR) HAGYOMÁNY Bölcs Leó negyedik házasságából származó Konstantinosz életének nagy részét tanulmányokkal, a környező világ megismerésével töltötte és összegyűjtött ismereteit papírra is vetette. A fennmaradt és a csak utalásokból ismert munkáinak száma alapján méltán vívta ki az utókor csodálatát. A korai magyar történelem megismerése szempontjából a De cerimoniis aulae byzantinae néhány adatán kívül az 161 l-es első kiadás nyomán De administrando imperio címen ismert munkája bír különös jelentőséggel. Sokan sok helyen fogalmazták meg, hogy amit a magyarság korai történetéről tudunk, azt innen tudjuk. Ha nem állna rendelkezésünkre a császár felügyelete alatt összeszerkesztett munka, akkor csak a muszlim források és a latin nyelvű munkák elejtett, mozaikszerű ismereti alapján tudnánk képet alkotni a magyarság honfoglalás előtti és honfoglalás kori helyzetéről, de a 10. század közepi állapotról is sokkal kevesebbet tudnánk. Érthető, hogy felfedezése óta mindig a viták kereszttüzében állt. Adatait egyébként a magyar történészek közül először Pray György hasznosította, aki a császári mű által szolgáltatta adatokat elemezve vázolta fel úgy a honfoglalás menetét, hogy abban a besenyők és a bolgárok szerepet játszottak." A munka egyes, a magyarok korai történetére vonatkozó kijelentéseinek értékeléséhez hozzátartozik, hogy megállapítsuk a szóban forgó rész származási helyét, forrását. A 40. fejezetben a szerző megjegyzi, hogy Termacsu és Bulcsú járt Bizáncban és ott valószínűleg sok mindenről beszámoltak, ami be is került a Romanosznak szánt munkába. Elképzelhető, hogy az a rész, ahol a DAI Árpád leszármazottait sorolja fel, nemcsak az élőket, hanem a holtakat is, különböző, időben eltérő forrásokból származik. Jól látható ez Árpád, fia Tarkacsu és unokája, Tarkacsu fia Teveli esetében. Árpád családjáról az első információ még akkor érkezett, amikor Árpádnak csak négy fiát volt érdemes feljegyezni, mert vagy 22. Mértékadó bemutatása, a császár életrajza és egyéb munkái MoRAVCSlK GYULA: Л magyar történd bizánci forrásai, Bp., 1934. 143-163. Rövid bemutatása és szövegkorrekciós javaslatok HARMA'ITA JÁNOS: Konstantinos Porphyrogennetos magyar vonatkozású művei, in: KOVÁCS LÁSZLÓ - VESZPKÉMY LÁSZLÓ (szerk.): Л honfoglaláskor írott forrásai, Bp., 1996. 105-111. 208
