Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Takács Zoltán Bálint: A magyar honfoglalás előzményeiről

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) senyők az ő idejében a magyarok egykori szállásterületén laktak, állandóan harcolnak és harcba hívhatók. Tudta, hogy Simeon bosszút akart állni a magyarokon, és ez egy kisebb győzelemmel sikerült is. Ha a győzelem olyan megsemmisítő lett volna, mint azt György barát írja, nincs magyar honfoglalás. A besenyők magyar honfoglalásban játszott szerepéről a magyarországi latin nyelvű források sem tudnak. Anonymus történetében egyáltalán nem szerepel a besenyők támadása, nála a dicsőséges honfoglalás előzménye is harci sikerekben gazdag. Az új hazát már Szkítiában kijelölték, mert Pannónia elfoglalása nem jogalap nélküli, hiszen az egykor azt birtokló Attila leszármazottja a választott fejedelem, Álmos. Veszprémy László feltételezi, hogy ez a mozzanat egyben az egész mű céljára is fényt vet, úgymint Bizánccal szemben az ősi jog hangsúlyozása a magyar területek birtoklása tekintetében.

10 Anonymus külföldi forrásait az elmúlt években a történettudomány egyre pontosabban feltárta. Egyik ilyen forrása volt Regino munkája, akitől többek közt átvette a honfoglalás dátumát, igaz 884-re romlott formában, de hozzá köthető a Szkítia leírás egyes részletei, a karantán határokra való utalás, a kalandozások leírása." A nyolcadik, a kijevi fejedelem elleni csatát leíró fejezetben Álmos szónoklatot intézett vitézeihez, mely fiktív beszéd egyes részeit a szerző a Nagy Sándor regényből és Dares Phrygius művéből vette át.

12 Egy mondat esetében azonban Regino egyik kijelentésére való utalást fedezhetünk fel, amelyben a prümi apát a magyarok Szkítiából való kivonulásának okaként a besenyőket nevezi meg, hozzátéve a már tárgyalt rövid magyarázatot, tudniillik a besenyők vitézségük és számuk nagysága miatt arattak sikert. Elképzelhetőnek tartom, hogy erre a kitételre reagált Anonymus fiktív szónoklatában: „A virtust bizony nem a népek sokasága, hanem a lélek bátorsága táplálja."

11 Természetesen ez nem szolgál érvként Regino általam adott értelmezése mellett, hiszen Anonymus egy dicsőséges honfoglalás-történetet írt, amivel nem volt öszszeegyeztethető az egyik legfőbb forrásában olvasható, a magyarok vereségét elbeszélő történet. A 14. századi krónikakompozíció a honfoglalás előzményeiről egy érdekes mondatot őrzött meg, miszerint a magyarok Kijev városa után egy olyan területre érkeztek, ahol a megszámlálhatadan sas miatt nem tudtak megmaradni, és gyorsan behúzódtak Magyarországra. A magyar honfoglalás tehát hiába volt elhatározás eredménye, az végül is menekülés volt. A magyar nyelv régi szava volt a bese, melynek jelentése ,sas', és ebből kiindulva a besenyő támadásra szokták vonatkoztatni, és annak már teljesen torzult, meseszerűen fennmaradt emlékeként tartják nyilván, de toposzként való értelmezése sem elképzelheteden.

14 A fentiek alapján látható, hogy nem értékelhetők szélsőségesnek az etelközi magyar-besenyő háborúkat kétségbevonó vélemények, hiszen azok nem szubjektív, a mai gondolkodásból kiinduló megfontolásokra épülnek, hanem a források (hallgatása vagy magyarázható bőbeszédűsége) talaján állnak. A KAZÁR KAGANÁTUS ÉS A BESENYŐK A Kazár Kaganátus a 7-10. században a steppe meghatározó hatalma volt. Történetének négy évszázada alatt folyamatosan változtak határai, kezdve a Kaukázustól a Fekete-tengertől északra elterülő vidékig. A kaganátus határainak pontos meghatározása nem lehetséges, nem állnak olyan források a rendel10. VESZPRÉMY A honfoglalás és a középkori magyarországi latin krónikák múltképe, in: A honfoglalás 1100 éve és a Vajdaság. Egy tudományos tanácskozás anyaga. Újvidék, 1997. 208. 11. Összefoglalóan Ti IOROCZKAY GÁBOR: Anonymus latin nyelvű külföldi forrásai. Historiográfiai áttekintés, Turul 72 (1999):34. 108-117. Legújabban KRIS'I'Ő GYULA: Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon, Bp., 2002. 53-54. 12. HKIF 290. (956. jegyzet) 13. HKIF 290. (Veszprémy László fordítása). Anonymus: „Quia virtus non valet in multitudine populi, sed in fortitudine animi.,, PAUI.F.K GYULA - SznAGYl SÁNIXÍR: A magyarhonfoglalás kútfői, Bp., 1900. 403. Regino: „... qui Peeinaci vocantur,...eo quod numero et virtute prestarent..." RAU, REINHARD: Quellen zur

karolingischen Reichsgeschichte, 3. rész, Berlin I960., 284. 14. GYÖRFFY GYÖRGY: A honfoglalásról újabb történeti kutatások tükrében, Valóság 1973:7. 10. KUIS'IÓ GYUI.A: A honfoglalás a középkori magyar történeti hagyományban, Magyar Tudomány 103 (Új f. 41):8. 1006. HARMATTA 2001. 13 hangsúlyozza, hogy a bese szónak nincs 'sas'jelentése, csak 'kánya, varjú', ill. kiemeli az egész történet mitikus jellegét. 205