Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Takács Zoltán Bálint: A magyar honfoglalás előzményeiről

TAKÁCS Z. В..: A magyar honfoglalás előzményeiről dósításán kívül egyáltalán nem tesznek említést arról a támadásról, amely az Etelközben élő magyarokat érte a besenyők részéről. Sem VI. (Bölcs) Leó Taktikája, sem György barát krónikájának folytatója, sem a Fuldai Évkönyvek mint egykorú vagy közel egykorú források nem szólnak a két steppei nép összecsapásáról, csak a magyarok és a bolgárok egymással vívott háborúiról. A források hallgatásán kívül szintén nem támogatja a feltételezett etelközi magyar-besenyő konfliktust az a tény, hogy a besenyők csak a 10. század első felében vették birtokba a magyarok elhagyott szállásterületét. Harmattá János Konstantinosz besenyőket bevonó tudósítását tulajdonképpen egyfajta propagandatörekvéssel magyarázta, amelynek egyik célja Simeon sikereinek kiemelése.

9 A De administrando imperio egészét tekintve feltételezhető egy másik magyarázata annak, hogy miért hozta összefüggésbe a császár a magyarok elvonulását Etelközből a besenyők bolgár szövetségben végrehajtott támadásával. Érdemes megvizsgálni a besenyők és a velük kapcsolatban említett népekkel kapcsolatos császári leírásokat. A DAI 8. fejezete szerint Bizáncnak érdekében áll egyezséget kötni a besenyőkkel, hogy azok vonuljanak az oroszok, a bolgárok és a türkök, azaz magyarok ellen, „mert ezeknek [ti. a besenyőknek - T. Z. В.] módjukban áll mindazok ellen harcolni, s minthogy sokszor mentek ellenük, most már félelmetessé váltak szemükben" (DAI 8/21-22.). A bolgárokkal kapcsolatban a DAI 5. fejezete beszél a besenyők támadásáról, akik erősebbek lévén, könnyen győznek a bolgárok felett, mint az többször meg is történt, a császár szavai szerint: „több ízben tönkreverték és kifosztották őket" (DAI 5/11-13.). Az oroszoknak, a 2. fejezet szerint, csak akkor van lehetőségük hadba vonulni, ha békében vannak a besenyőkkel, máskülönben ezek hátba támadják az orosz földeket. A bolgár és orosz történelem bizánci forrásai tájékoztatást adnak arról, hogy a besenyők valóban harcoltak a bolgárok és az oroszok ellen. A mű szerzője, vagy szerkesztője pontosan tudta, hogy a 10. század közepén a besenyők azon a területen éltek, ahol korábban a magyarok szállásterülete volt. A 10. század közepének erőviszonyai egyértelműen mutatták a besenyők katonai fölényét a steppén. A De administrando imperio nagy része nem másról szól, mint arról, hogyan lehet a besenyőket felhasználni Bizánc határainak védelme szempontjából. A besenyők nemcsak arra képesek, hogy ellenőrizzék a Dnyeper gázlóit, hanem megfelelő fizetség ellenében szövetségesként fogadhatók fel, nemcsak a bolgárok, oroszok, a cherszoniak, hanem a magyarok ellen is. A császári munka belső használatra készült azzal a céllal, hogy a leendő uralkodónak, Romanosznak vezérfonalul szolgáljon. Ebből következően az aktuálpolitikai helyzetből indult ki. A császár egyes szám első személyben ad tanácsot fiának, és a munka szinte legelején, az előszó után rögtön, a következőt olvashatjuk: „ Úgy vélem, hogy minden időben előnyös a rómaiak császárának, ha azon van, hogy a besenyők népével békében legyen, velük baráti egyezséget és szerződést kössön, hozzájuk innen évente illő és a nép számára megfelelő ajándékokkal ügyvivőt küldjön, viszont onnan kezeseket, azaz túszokat és ügyvivőt vegyen, akik az illetékes hivatalnokkal ebbe az istenoltalmazta városba jönnek, és élvezik a császári jótéteményeket és mindenféle, a császárhoz illő méltó bőkezűséget" (DAI 1/16-24.). A szövegből egy egyenrangú szövetség léte olvasható ki. A krónikákat Konstantinosz jól ismerte, az azokból levont következtetéseket beleszőtte az aktuális politikai helyzetről szóló munkájába. Azt is tudta, hogy a magyarok előző, Kárpát-medencén kívüli lakóhelye megegyezett a korabeli besenyő szállásterülettel. Önként adódott, hogy a két nép harcának eredménye a szállásváltás. A DAI 37/8-14 és a DAI 38/19-23 egy valós, a magyarok által elvesztett háború okozta szállásváltást mond el a besenyők (kangarok) és a magyarok között. A második szállásváltást sem tudta másképp elképzelni a császár, mint úgy, hogy a besenyők újra elűzték a magyarokat. A DAI 40/13-22 - látszólag - részletes tájékoztatást ad, amelynek egésze azonban - véleményem szerint - a császár kombinációjának az eredménye, melynek elemei ismertek voltak, csak össze kellett azokat fűzni. A Simeon uralkodása idején lezajlott bolgár-bizánci háborúról a krónikák részletesen beszámoltak. A császár a magyar átköltözés idejéről tudta, hogy nagyjából fél évszázaddal korábban történt, ami nagyjából egybeesett a besenyők megjelenésével Etelközben. Tisztában volt tehát azzal, hogy a be9. HARMATTÁ JÁNOS: A honfoglalás mai szemmel, Magyar Nyelv 94 (1998):2. 146-151. Uő.: A Volgától a Dunáig. A honfoglaló magyarság történeti útja, Magyar Nyelv 97 (2001):1. (a továbbiakban HARMATTÁ 2001) 10-14. 204