Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Takács Zoltán Bálint: A magyar honfoglalás előzményeiről

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 27 (2002) tette meg, aki vagy arról beszélt, hogy a magyarok szomszédságában él egy nép, amelynek segítségével talán sikerül a magyarokat kordában tartani, vagy arról, hogy az Európát a 10. század elején sakkban tartott magyarok egykor vereséget szenvedtek a besenyőktől. Regino tehát nem erősíti meg az etelközi magyar - besenyő háború tényét. Szintén a besenyők támadását jelöli meg VII. Konstantinosz bizánci császár De administrando imperio cím alatt ismert munkájában annak okaként, hogy a magyarok beköltöztek a Kárpát-medencébe. A császár által adott kép azonban nem egyértelmű, mai fogalmazással élve, ellentmondásokkal terhelt. Közvetlenül a magyar honfoglalással hozható kapcsolatba a DAI 38/19-23 és a DAI 40/13-22. Az előbbi szerint a besenyők Árpád fejedelemmé választása után rátámadtak a magyarokra (Konstantinosznál türkökre) és új föld keresésére kényszerítették őket, amit meg is találtak és meg is szálltak, ti. azt a területet, amelyet a császár megfogalmazásában „ma is laknak". Az utóbbi elbeszélés szerint pedig a magyarok a bizánci császár, VI. Leó szövetségében legyőzték a bolgár uralkodót, Simeont, ami arra késztette, hogy békét kössön Bizánccal. Simeon ezután szövetséget kötött a besenyőkkel, akik megtámadták a magyarok lakóhelyét, ahol csak a hadrafogható népességnek a családtagjai és az őrök tartózkodtak, ami miatt könnyen elpusztíthatták a magyarok földjét. „Miután pedig a türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták, letelepedtek arra a földre, melyen ma is laknak."

6 Kapcsolatba hozzák a honfoglalással Konstantinosz munkájának további két részletét is. A DAI 37/8-14 szerint a besenyők egy kazár-úz támadás miatt elmenekültek szállásaikról és új után kutattak. Amikor rábukkantak a magyarok lakóhelyére, legyőzték őket és letelepedtek ott. A DAI 38/19-23 szerint pedig a besenyők, akiknek másik neve kangar, miután vereséget szenvedtek a kazároktól, a magyarok földjén telepedtek le. A két történet első ránézésre nem függ össze egymással, az két egymástól független eseményről ad tájékoztatást. Leginkább az erősíti ezt a véleményt, hogy a 37. fejezetben a besenyők elszenvedői voltak a kazárok és úzok szövetséges támadásának, a 38. fejezetben pedig a besenyők indítottak támadást a kazárok ellen. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: a besenyők vereséget szenvedtek és arra kényszerültek, hogy új lakóhely után nézzenek. A 38. fejezetben olvasható elbeszélés a szövegösszefüggés alapján jól kapcsolható a levediai eseményekhez, ugyanis a háború miatt költöznek át a magyarok Etelközbe, a Kárpát-medencét megelőző szálláshelyükre. Néhányan azonban ezt a szövegrészt is a honfoglalás eseményeihez kötik abból a megfontolásból, hogy egy besenyő-magyar összecsapás volt, ami végeredményében elvezetett a honfoglaláshoz. Kristó Gyula határozottan elkülönítette a két történet által elmondott eseményeket, viszont úgy látja, hogy a kangar-besenyő támadás már nem Levédiában tartózkodó magyarokat érte, hanem az Etelközbe tartó, de oda még nem megérkezett átköltözőket, vagy a Volga vidéken a katonai biztosítást ellátó telepeket.

7 Jómagam a két fejezetben olvasható történet egymásra vonatkoztathatósága mellett érveltem azon az alapon, hogy a részleteiben megegyező (a besenyők veresége majd menekülése, új lakóhely keresése, rábukkanás a magyarokra, harc a szállásterületért a két nép között, a besenyők győzelme és letelepedése) két történet bizonyos fokú ellentmondása abból adódik, hogy a lejegyző, azaz a bizánci császár más-más szemszögből, más-más koncepcióval írta meg a két fejezetet. A 37. fejezetben a besenyők távozásának oka áll a középpontban, a 38. fejezetben pedig a magyarok elvándorlásának megvilágítása az elsődleges cél. Lényegesnek tartottam, hogy a besenyők támadása a magyarokat nem Etelközben, hanem az azt megelőző szálláshelyükön érte, ami egyben uralomváltáshoz is elvezetett, Levédi dinasztiáját Álmos családjának uralma váltotta fel.

8 Harmattá János a Magyar Nyelvben megjelent tanulmányaiban olyan körülményekre hívta fel a figyelmet, amelyek döntően befolyásolják az etelközi magyar-besenyő háború(k) megítélését. Joggal mutatott rá, hogy a 9. század végi magyar külkapcsolatokat megvilágító források Konstantinosz császár tu6. Moravcsik Gyula fordítása. 7. KRISTÓ GYULA: Levédi törzsszövetségétől Szenl István államáig, Bp., 1980. (a továbbiakban KklSTÓ 1980.) 99-100. 8. TAKÁCS ZOLTÁN BÁLINT: Levédi és Levedia a magyarok törtenetében, in: BlKTALAN ÁGNES - YAMAYl MASANORI (szerk.): Orientalista Nap 2000, Bp., 2001. (a továbbiakban TAKÁCS 2001.) 223., 226-229. 203