Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 27. (2002) (Szombathely, 2003)

Régészet - Takács Zoltán Bálint: A magyar honfoglalás előzményeiről

SAVARIA Л VAS MEGYEI MÚZKUMOK ÉRTESÍTŐJE 27 (2002) SZOMBATHELY, 2003 pp. 201-213 A MAGYAR HONFOGLALÁS ELŐZMÉNYEIRŐL TAKÁCS ZOLTÁN BÁLINT Nádasdy Ferenc Múzeum, 11-9600 Sárvár, Várkerület 1., Hungary E-mail: múzeum. sarvar@axelera. hu QUESTIONS OF THE HUNGARIAN SETTLEMENT IN THE CARPATHIAN BASIN The Hungarian settlement in the Carpathian Basin at the end of the 9th century is usually thought to be the consequence of a Pecheneg attack. In Reginds Chronicon, Hungarians feature as dangerous and undefeatable enemies of Europe, and the author is alone amongst his contemporaries with his claim that it was the Pechenegs who forced the Hungarian tribes out of their former homeland. However, this remark can change our understanding of the events, as he may have wished to draw attention to the possibility to defeat the Hungarians, making use of the Pechenegs topin them down on the passes of the Carpathians. We can also witness the Pechenegs in Konstantinos

1 De administrando imperio, a political work written in the middle of the 10th century when they were a major power in the steppe region of Eastern Europe. He talks several times about the Pechenegs having attacked the Hungarians in the Dneper-Seret region and driven them out. A closer analisys of the relevant passages in the text, however, reveals that the author just projected the contemporaneous political situation to the previous century, thus presuming a Pecheneg-Hungarian war to have taken place. He was also thinking in a similar way when mentioning a Bulgarian-Pecheneg alliance. The reason for the Hungarian immigration to the Carpathian Basin was not so much a Pecheneg attack as the Kabar tribes joining the Hungarians. By virtue of steppe tvay of political thinking, this move must have generated a considerable tension between the Kazars and the Hungarians, the latter already tending westward. A magyarok Kárpát-medencébe történt 9. századi áttelepedését a rendelkezésre álló, az eseményeket leíró források alapján a honfoglalás kifejezéssel illetjük. A szó a nyelvújítás korában jött létre a német ]

Landnahme' tükörfordításaként, és a Czuczor-Fogarasi szótár a következőképp határozza meg a jelentését: „Akár fegyverrel, akár szerződéssel és bölcs törvényekkel vagy mindezekkel együtt valamely államnak, országnak önálló biztos és állandó létrehozása." Szabó Károly 1869-ben megjelent Л magyar vezérek kora címet viselő munkájában mindössze kétszer, egy fejezetcímben és egy alkalommal szövegközt használja. Általános elterjedésére csak a 20. század elején került sor, amelyhez jó alapot teremtett az 1900-ban kiadott, Pauler Gyula és Szilágyi Sándor szerkesztette A magyar honfoglalás kútfői című forrásgyűjtemény, amely már címében szerepeltette ezt a szót. A honfoglalás kifejezés mellett ugyan léteznek más jelölések is, de talán a külföldi források és Anonymus hatására, amelyek a fegyveres harcot hangsúlyozzák az események kapcsán, ma már általánosnak tekinthető ez az összetétel. Az eredeti, az idézett szótárban is meghatározott jelentéséhez képest mára komoly jelentésszűküléssel számolhatunk abban az értelemben, hogy a honfoglalás korának tárgyalását lezártnak tekintik az egész Kárpát-medence elfoglalásával.

1 Jó példát nyújt erre Szent István halálának 950. évfordulójára megjelent tanulmánykötetben olvasható meghatározás: „A magyarországi latin nyelvű elbeszélő kútfőkben dicsőséges eseményként megörökített, ám valójában a 895-ben a besenyőktől Etelközben, valamint Havasalföldön a bolgároktól elszenvedett súlyos katonai vereségek kiváltotta honfoglalás, vagyis a Kárpát-medence magyarok általi birtokbavétele [kiemelés tőlem], a ma történészének szemében egyszerű szállásváltásnak tűnik."

2 1. A kifejezés jelentéseinek aspektusait és változását még nem dolgozták fel. Nemzetközi kitekintéshez Id. SCHNEIDER, REINHARD: Zur Problematik eines undifferenzierten Landnahmebegriffs, In: Ausgewählte Probleme europäischer Jjindnahmen des Frühund Ilochmütelallers. Methodische Grundlagendiskussion im Grenzbereich zwischen Archäologie und Geschichte, Teil 1. Sigmaringen, 1993. 11-57. 2. PETROVICS ISTVÁN: Szent István államszervezése, in: KRISTÓ GYUI.A (szerk): Az államalapító, Bp., 1988. 45. 201