Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

S AVARIA 26 (2001) lítani, az elsőnek neje volt, a másik el volt foglalva saját dolgaival, Kőnigmayer volt nyögéri plébános eszembe jutott és épen, mikor ezen eszmém jött, őtet arra a lépésre felszólítani, jelentették őt, ő is hallotta, hogy katonák vannak a kastélyban és átjött utána nézni és megtudni, mi oknál fogva jöttek és mi történt Ikervárott? Előadván neki tervemet, azonnal nagy készséggel ajánlotta magát arra a veszélyes útra; sok bajjal, nagy kerülettel (császári tábort el kelletett neki kerülni uti levele nem lévén) ért ő négy nap alatt Pestre, de fájdalom Lajost már nem találta ott. Bicskén volt a küldöttséggel, Pesten pedig látván, hogy minden magyar készült onnét távozni és részint Debreczenbe, részint onnét szét az országba mentek, ő sem mert tovább ott maradni, hol minden perczben Windisgrätz herczeget várták és mentül előbb vissza, hazafelé sietett; intő szavam már akkor minden esetre későn jött volna, ha visszaérkezését is bevárta volna..." - olvashatjuk a visszaemlékezésben.

1 A császári bosszú azonban nemcsak a volt miniszterelnököt érte el, hanem hajsza indult a térségünkből származó kormánybiztosok, Vidos József és Békássy Imre ellen is. Vidos kemenesaljai birtokait is zár alá helyezték. A korabeli visszaemlékezések szerint Vidos József 1848 végén hazatért mihályfai birtokára. Itt törtek rá az elfogására kiküldött fegyveresek, akik elől csak az ablakon át tudott elmenekülni. Békássy Imre december 26-ig Szombathelyen tevékenykedett, majd kemeneshőgyészi birtokára távozott. Az elfogatására kirendelt 150 fős csapat itt tartóztatta le és szállította a császári megszállás alatt lévő Marcaltőre. Ugyan hamarosan elengedték, otthonában azonban nem érezte biztonságban magát, ezért rövidesen, Vidos kormánybiztossal együtt, rejtekhelyre vonult. Április közepéig gróf Zichy Lajos Somló-hegyi pincéjében húzták meg magukat.

1 3 c/ A sárvári Radetzky-huszárok és 44-45. honvédzászlóalj katonái a szabadságharc honvédő harcaiban A Sárváron toborzott Radetzky-huszárújoncok Vidos Márton vezetésével 1848. december 23-án érkeztek a fővárosba. Mint tudjuk, a császáriak újévkor elfoglalták Budát. A sárvári pótszázadok január elején Cinkotánál estek át a tűzkeresztségen, majd Perczel Mór hadtestéhez csatlakozva részt vettek a január 22-i szolnoki csatában. A Vidos Márton vezette sárvári két huszárszázad egyike februárban Debrecenbe, az ország ideiglenes fővárosába került, ahol helyőrségi feladatokat látott el. A pótszázad állomáshelyei Hajdúszoboszló, Jászberény, Balmazújváros, Nagymajtény, Madaras és Tótkomlós voltak. A Radetzky-huszárok 1849 áprilisának végén - 535 fő - a Dembinszky, majd Wisocki vezette IX. hadtest kötelékébe kerültek, s júniusban már részt vettek a támadó oroszok elleni küzdelemben, a Lófalu és Klusó közötti útóvédharcokban. Bár számos hőstettről számoltak be a korabali leírások, „... a magyarok jól öltözött, jól felfegyverzett, tagbaszakadt legények voltak, URBÁN 1981. 594. VARSÁNYI 1984. 241-242., ORDAS 1968. 436. 106