Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

S AVARIA 26 (2001) vári bírót szigorúan megdorgálták s tizenhét részvevőt 10-20 korbács-, illet-ve pálcaütésre, vagy 1-2 napi börtönbüntetésre ítéltek. A falu népe és a földesúr közötti viszony kiéleződését jelezte az 1830-as évek végén lezajlott pápóci tanítóválasztás körüli bonyodalom is. Pápóc mezőváros lakossága a földesúr és a helyi plébános akarata ellenére élni kívánt a szabad tanítóválasztás gyakorlatával. A földesúr kérésére azonban a megye itt is közbelépett. A mezővárosi bíró és egy esküdt elveszítette hivatalát, 3 napi elzárást kaptak, s az esküdtre még hatot rá is vertek. A térség parasztságának bizalmatlanságát bizonyítják az 1825-ben Nagysitkén történtek is. Az augusztus 5-én pusztított hatalmas tűzvészben a falu több mint 30 háza leégett, majd augusztus 21-én újabb tűz pusztított. A tűz okozását a falun éppen akkor átkocsizó gróf Nádasdy Leopold felsőlendvai földbirtokosnak tulajdonították. Az alaptalanul megvádolt grófot a felbőszült lakosság megtámadta, s a vasvellákkal, durungokkal felfegyverzett tömeg fizikai erőszakot alkalmazott. A grófot végül Nagy Pál számtartó szabadította ki felettébb kínos helyzetéből. A megyei bíróság természetesen itt is élt jogkörével, s hogy a mindenkori alattvalók máskor „az elöljárósággal szemben bizodalommal és engedelmességgel legyenek", az alaptalanul vádaskodó 8 gyermekes asszonyságot 1 hónapi böjtöléssel súlyosbított, vasban, közmunkában töltendő börtönre, két szombathelyi hetivásáron szégyenoszlophoz kötéssel, a további nagysitkei „lázadókat" 1-3 hónapi börtönre és 30-50 pálcaütésre ítélte.

20 A gondokkal küzdő, a kapitalista gazdálkodás útját választó feudális latifundiumok irányítói a szabadalmazott, kiváltságjogokkal rendelkező mezővárosokat sem kímélték. A kiscelli legelőelfoglalásról, a pápóci tanítóválasztásról már szóltunk. Kiscell mezővárosban már 1818-ban vita támadt az apátság adminisztrátora és a lakosság között. A mezőváros közössége az apátság részéről jelölt három bírójelölt egyikét sem fogadta el, ellenjelölteket állított. Őket viszont az apátság képviselője nem támogatta, így a bíróválasztás körüli huza-vona 1823-ig tartott. Végül az adminisztrátor győzedelmeskedett.

21 Az 1803-tól Sárváron új tulajdonos modenai Este-család jószágkormányzói, különösen Jagasics Ignácz uradalmi ügyész, támadást indítottak a mezővárosi kiváltságok ellen. Különböző jogcímeken, talán az új uradalmi beruházások pénzügyi fedezetét megteremtendő, készpénzszolgáltatásokat követeltek a mezővárosi polgároktól. Az uradalmi ügyész pénzbeni megváltást követelt a veszély esetében szükséges katonai szolgálatért, a városi sáncok javításáért, az országgyűlési költségek fejében. Követelte, visszamenőlegesen, az elmúlt évtizedek szolgáltatásainak valorizációját. A mezőváros és Sár település között létesített majorok gazdáit robotszolgáltatásra Igyekezett szorítani, az uradalmi marhatartást, legeltetést a sárvári polgárok számára előnytelenül igyekezett befolyásolni. Az uradalom a városi téglagyár üzemeltetését meg kívánta szüntetni. Sárvár mezőváros tanácsa panaszaival a vármegyéhez fordult, s az úriszéki tárgyalás végül is elfogadta a sárváriak év2U VÖRÖS 1966. 517-524. 21 LENGYEL 1980. 363. 74