Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

SAVARIA 26 (2001) 1. kép: A sárvári vár (bécsi porcelán csésze, 1822.) Abb. 1. Die Burg von Sárvár (Wiener Porzellantasse, 1822) A jó legelők és erdőterületek fejlett állattenyésztést tettek lehetővé. Lovairól híres volt Pecöl, Jánosháza, Hosszúfalu és Pereszteg. A később európai hírűvé vált sárvári ménest 1803-ban alapították, ahol jó anyakancaállo-mány jött létre már az 1820-as években. Mátyusházáról, Angliából és Mecklenburgból importáltak anyakancákat.

8 A szarvasmarha-tenyészet, svájci állomány behozatalával, különösen Sárváron és Ikerváron volt jelentős, de híresek voltak a Répce-vidéki tenyészetek is. Spanyol birkatenyészetéről volt nevezetes Szentgyörgy, Ikervár, Sárvár és Alsópaty. Az ikervári uradalomban 1849-ben 10725 juhot írtak össze. Ikerváron halastavak működtek, méhészet létesült. Szárnyasállatairól különösen Jánosháza volt ismert: „Jánosháza és vidékje kappanjait és ludjait Stájer országba és Austriába elhordja."

9 A térség iparát a céhes kézművesipar jellemezte. A Kemenesalján kilenc, Sárváron hat szakmai szervezet működött. Legnagyobb létszámmal a taká-csok 8 FÉNYES 1836. 11., Gestüt Sárvár, München, 1912. 16. 9 FÉNYES 1836. 11-12., 72-73., TILCSIK 1996. 60. 70