Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

SÖPTEI ISTVÁN: Sárvár-vidéke és a kemenesalja a polgári forradalomban voltak képviseltek, a négy céhben 207 mesterember tömörült. Őket a csizmadiák követték (3 szervezet, 69 mester). A szabók és kovácsok 2-2 céhet alkottak összesen 41, illetve 44 mesterrrel. A sárvári gombkötő céhet 4 fő, a jánosházi varga céhet 17 fő alkotta. A térség mezőgazdasági jellegét bizonyítja a sárvári molnár céhbe tartozók nagy száma, összesen 24 fő. Az adatokból megállapítható, hogy a céhes ipar központja Sárvár és Jánosháza mezővárosok voltak. Az egy településen dolgozó mesteremberek számát tekintve Sárvár mezőváros járt az élen. 1828-ban 94 iparost írtak össze, akik 58 legényt alkalmaztak. Jánosházán 49, Kiscellben 48 kézműves dolgozott.

11 Megállapíthatjuk tehát, hogy a céhes képművesipar a térség három mezővárosában volt jelentős. A kereskedők számát tekintve érdekes, de érthető megállapításra juthatunk. Kereskedők a rendelkezésre álló adatok szerint legnagyobb számban Nagysimonyiban éltek. A tíz zsidó kereskedő foglalkozott gyapjú, bőr, gubacs, rongy, bor, húskereskedéssel. A feljegyzések szerint a nagysimonyiak űzték a pálinkafőzés ősi mesterségét is. A Jánosházán élő négy zsidó kereskedő közül 2 fő dohányértékesítéssel foglalkozott. Kiscell mezővárosban mindössze két kalmárt írtak össze 1828-ban, míg Ostffyasszonyfán hármat, akik selyem, pántlika, fűző, dohány és pipakereskedéssel foglalkoztak. Sárvár mezővárosban 7 fő, Vármelléken 3 fő űzte a kereskedést. Míg Vármelléken a kereskedők zsidók voltak, Sárváron az összeírások több görög kereskedőt is említenek.

12 Megállapíthatjuk tehát, hogy Jánosházát kivéve, a vizsgált terület mezővárosai a 1840-es évekig nem szívesen adtak engedélyt a zsidó származásúak letelepedésére, így ők a szomszédos településekre költöztek. A 40-es évek elejétől már más a helyzet, így a zsidók száma Sárvárott is megnövekedett.

13 A magyar ipar pártolását, fejlesztését különösen gróf Batthyány Lajos tekintette szívügyének. így nem véletlen, hogy az 1840-es években kibon-takozó védegyleti mozgalomnak 7 fiókegyesülete is alakult Vas megyében. A sárvári és ikervári védegyleti fiók létrehozásánál nyilván ott bábáskodott a gróf felesége, Zichy Antónia és húga is: „A testvérpár hazai kelmékből készí-tett ruhákban jelent meg a nyilvános társasági eseményeken, a Nemzeti Színházban, vagy a farsangi bálokon egyaránt, sőt, még az utcai öltözetükkel is a nemzeti külsőségeket hangsúlyozták." - olvashatjuk egy 1844-es leírásban.

14 Batthyány Lajos ott bábáskodott a Vas megyei Szederegyesület megalakításánál, s ahogy már említettük, ikervári birtokán 118 holdon telepített szederfát. Selyemhernyó-tenyésztést honosított meg s Ikerváron selyemgombolyítót hozott létre, nem is eredménytelenül. Az Ikerváron előállított selyem az 1846. évi országos iparművészeti kiállításon III. nagy díszérem kitüntetésben részesült.

15 ш NÁDASDY 1986. 99-115. 11 Kiss 1978. 317., NÁDASDY 1980. 383-385. 12 Kiss 1978, 331-332., NÁDASDY 1980. 383-386. ,3

ERNECZ 1864.32. 14 RÓZSA -SPIRA 1973. 66., MOLNÁR 1996. 117. 15 HORVÁTH 1996. 55. 71