Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

SÖPTEI ISTVÁN: Sárvár-vidéke és a kemenesalja a polgári forradalomban gyorsan a Korona vendéglő ház elébe összeszaladtak és ott frontba állottak, puskáikat lövésre igazították, szuronyokkal megdugdozták, és ily együtt állásban várták a megrohantatást, - mindenesetre a vásárnak szétosz-lását. Közülök mégis kettő, a tódult néppel együtt kinyargalt a Pápa felé vivő városvégre megtudni, van-e e hírben valóság. Bár nem vala pedig huszár-nak híre-hamva az egész felvidéken, mindazáltal a vadászok a vízárként hazafelé ömlő népet föntartóztatni nem bírták; megindulva levén mostmár minden, ki csak lábait emelhette. Nálam épen vendégeimmel ebédkezésben együtt ültünk, mikor hozzánk ez a hír bekiáltatott. Vendégeim azonnal - mintha őket ostorhegyre vették volna - egyszerre mindnyájan az asztaltól felugrándoztak, az étkeket itt hagyták, és örömtől átvillanyzottan iramlottak Cellbe a kedves huszárok látására. A vásárosok és szekeresek tolongtak a szűk utcákon és utakon kiszoronkodva, csapásban, csapáson kívül, árkokban, árkok partján egymás hátán, - futtokban a németeknek fígét hányva és tromfokat rivalogva. Az árusok, kalmárok, kézmívesek nyakrafőre pakoltak, az ötön venni jöttek pedig a zavarosban derekasan halásztak és űzték mesterségöket. Egy pityókos legény pl. a zsidó boltból egy nagy vasvillát kapott ki, vállára vette és hordozta az utcákon, hetvenkedvén, hogy mihelyt bejőnek a huszárok, ő a németeket azonnal mind agyonszúrja. De bizony szegény flautást a németek csípték be hamar, és magukkal el is vitték. S ez volt az egyetlen eleven zsákmány, melyet Cellből Sárvárra elhurcoltak. Szóval: az egész celli nagyvásár ezúttal rögtön elvágódott, és alig telt bele egy rövid óra, már is utcák, piacok, vásártérek, boltok és korcsmák tisztára kiürültek. A vadász-csapat is, kiállott ijedtsége után mit sem késkedve, még napvilággal Sárvárra vissza gyalázkodott. Mert az éjszakára már készült ellenök a megbosszulló complot (cimbora). Egy közülük kivált, tudom, megemlegeti a celli vásárt. A korcsmákon borocskázva nem eszmélkedett rögtön a kiáltásokra; és a megindult néptolongásban már nem bírt csapatjához jutni, mely már elruccant. Ezt az egyes német katonát tehát utcán a nép megtámadta, ütlegekkel halmozta, és Dömölk felé futtában zajos kiáltásokkal űzőbe vette, - és midőn itt a legközelebb elért sörházba menekült, a házi gazda által pincébe elrejtetett. A bőszült vásáros népsereg a német katonát isszonyú fenyegetések között, agyonverés végett, kiadatni követelte. S vajon ki csillapította le a zajt? Ki mentette meg a császári vadászkatona életét? Az a prédikátor, ki a Rába-parton még kardot rántva vitte a felkelteket Dondorf ellen..."

132 A felelősségre vonást a vidék katolikus tanítói sem kerülték el. A megyéspüsök által összeírt jelentésben négy tanítóról volt szó, közülük hárman a Kemenesalján tevékenykedtek. „Fekete János plébános Kenyériből november 6-án kelt jelentésében három tanító ellen küldött terhelő adatokat. A mihályfai Hidi (Brüchler) József «egészen a forradalomnak élt és halt,» a «zendülő kormány» által szervezett «guerilla csapat» tagjai közé állt, tanítói állását elhagyta. A császári csapatok előnyomulását követően Komáromba menekült, ahonnan - a vár kapitulálása után (1849. szeptember 29.) - honvéd őrmesterként tért vissza. Bűnéül róják fel azt is, hogy a «Kossuth-féle» ED vi ILLÉS 1851. 418-419. 123