Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

S AVARIA 26 (2001) honvéd legények neveit, akkor csak ment a bíróhoz, azzal egyenest a honvédek lakására és azokat rabul ejtette magának. De mikor ez a vitéz valahol hőstettével hetvenkedik, vajmi szeretném neki a kérdést fülébe súgni: «Hát egy téli éjszakán a sághegyi pincékben hogyan jártál?» - mert tudom, azt maga nem beszéli el sehol, hogy őt (a káplár uramat) megrészegítetten a sági legények megütlegezték derekasan, kardját elvették és a pincéből ebrúdon kivetették; - úgy hogy új kardot kellett rögtön csináltatnia és panaszra sem mehetett azért, ami rajta száradt."

130 A sági legények tehát 1849 telén is őrizték a szabadságharc emlékét. A császári önkény Sárvárott és a szomszédos településen is éreztette hatását. „A szabadságharc bukását követően még kaszát, kapát, sarlót, vágó és szúróeszközt tartani. Könyveket tiltottak be, s nem volt szabad debreceni kalapot viselni (a kalapon nemzeti színű zsinór, vagy rózsa volt). A Kossuthbankókat begyűjtötték, a honvédeket búj tatókat rögtönítélő bíróság elé állították, az idegeneket szigorú ellenőrzés alá helyezték. Megkezdték a császári hadisarc behajtását."

1 ' - olvashatjuk egy rábasömjéni feljegyzésben. A Sárvárott állomásozó császári katonaság gyakorta indult, a lakosságot megfélemlítendő, vidéki akciókra. Ez történt 1849. szeptember l-jén is. ,,E napra is Sárvárról - mindenkori katonai állomásról, osztrák főhercegi birtokról - három tisztek alatt 50 vadászokból szerkesztett császári katonaság csupán oly célból küldetett Cellbe, hogy az adók-vevők kezeikből, zsebeikből a papír bankjegyeket kobozzák el irgalom nélkül. Csak reggel 8 órakor jelentek meg a helyszínén, a Korona vendéglő háznak teres utcáján frontba összeállván, és onnét szerte oszolván a nép közé. Estve visszavonultak zsákmányaikkal Sárvárra, - jövet-menet magukat kocsin vitetve. És ez az 50 főből álló fegyveres német katonaság az ezerekre rúgó vásáros népen teljes bátorsággal és határtalan szabadsággal horgászott, ellentállás és bántalom nélkül. Kettesével kiindulva a rabolásra, szerte barangolták a marha-, zsib- és másnemű vásárnak minden téréit, boltjait, sátorait, a korcsmák és laci-konyhák asztalait, lesvén a magyar pénzeket, melyek valamint zsebekből, erszényekből vagy tárcákból napfényre elő húzattak, azonnal e ragadozó sasok körmei közé kerültek, semmi rimánkodás itt nem használván. Ellenszegülésről vagy perbe-szállásról szó sem lehetett. Valamely közpolgártól száz pftot kaptak el, ökör árát - a szegény földésznek minden pénzét. Ez az ember kétségbeesetten és zajosan jajveszékelt, egyszersmind (jó pápista keresztyén levén) vigaszt keresni a kolostorba futott, hogy az apáttól pártfogásért esedezzék. A bodogtalan! No hisz ott rátalált a pártfogókra! Hanem délután egy óra tájban e vásárrablás meg lett zavarva. Épen mikor a kobzási működés javában folyna, a vásárban kiáltozás terjedt el: «Huszárok jönnek!» - Pápa felől ti. Mely hír villámsebességgel futotta be és riasztotta fel a vásárosok összes tömegét a városon kivül-belül. Rögtön végeszakadt minden adásnak, ve vésnek. Mert a nép átaljános mozgalomba indult egyszerre; vagy féltében, hogy itt most veszélyes ütközet lesz, vagy örömében, hogy pénzével kiki haza menekülhet e prédáló hárpyák elől. A német vitézek egész sárgára megijedtek; 1J0

EDVI ILLÉS 1851.417. 131 BABOS 1943. 19. 122