Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

S AVARIA 26 (2001) ember főzésére szükséges volna, miután az őrök senkit sem eresztenek se ki, se be- Ezen ügyet rendbe hozta azt felelte nekem kérdéseimre, hogy rólam nincs szó és egy irományt vett elő, elembe tette, következőket olvastam: Auf hohen Befehl hat sich am 2. Jänner früh eine Compagnie (a mennyiség-ről már nem emlékszem) nach Ikervár nächst Sárvar zu verfugen den rebellen Grafen Louis Battyány zu verhaften, sämmtliche Cassen, Geschmeide, Papiere in Beschlag zu nehmen." Kitől jött ezen „hoher Befehl", nem tudom, nemláttam az aláírást. Még most is, 16 esztendő múlva, hogy ezt írom, érzem a hatást, melyen ezen rendelet reám gyakorolt: reszkettem Lajos életéért, majd sírásra fakadtam, de nem akartam ijedtségemet megmutatni, nem akartam sírni az osztrák zsarnok szolgája előtt; erőt vettem magamra és amennyire lehetett, nyugodtan feleltem neki: „Ugy hiszem, hogy azok, kik Önt ide küldték, tudják és tudhatják, hogy férjem nincs itt, hanem' az országgyűlésen Pesten van. Egyébbiránt, ha nem hisz szavaimnak, tessék őt itt házamban keresni, tudom, hogy a katonai hatalomnak ellent állani nem tudok; tehát, ha úgy tetszik, itt is motozhat," íróasztalomra mutatván. - Arra azt felelte, hogy saját szobáim ki vannak véve és Althan gróftól ezredesétől egy levelet adott át, melyben ez szolgalatjait ajánlotta, sajnálatját fejezte ki, hogy ezen kellemetlen ügyben neki kelletett eljárni, (nejét igen jól ismertem) és biztosított engem, miszerint tisztjének is meghagyta, hogy kímélettel és tisztelettel járjon el és tegye meg kellemetlen kötelességét. Igazságosnak is kell lennem irányában, ő minden tekintetben ezredesének engedelmeskedett és udvariasan viselte magát. Az egész idő alatt, hogy a kapitánnyal szóltam, csak egy gondolatom volt, t.i. valami módot találni. Lajosnak megüzenni mindazt, mi itt történt, hogy ő a szerint tarthassa magát, egy perez késedelemnek szomorú következése lehetett; pedig meddig a katonák ott voltak, nem tehettem semmit sem, nem eresztettek senkit se a házból ki, se be. 30 óra alatt foglyok voltunk, kínt szenvedtem, mert féltem és attól tartottam, hogy addig Pesten elfogják, mielőtt intést küldhetek neki, és így is történt. Mi Ikervárott és áltáljában a felső vidéken, hol a császáriak uralkodtak, semmiféle összeköttetésben nem voltunk Pesttel, hol hitünk szerint még az országgyűlés tartatott, mi már régóta a zsarnokuralom alatt szenvedtünk. Mielőtt a kapitány szobámból távozott volna, említette, hogy neki még a faluban is dolga van, és csak mire onnét visszajön, fogja Lajos szobáját és holmiját pecsét alá tenni. Alig távozott ő, lerohantam Lajos szobájába, íróasztalából kivettem azon dolgokat, amelyekről gondoltam, hogy kellemetlenséget okozhatnának neki: régi leveleket, egy pár családi okmányt, egyebet nem találtam; egy vasláda szinte volt ott; ezt nehezen vihettem volna ki, mert az előszobában, vagyis inkább a folyosón, melyen keresztül kellett mennem, katonai őrök álltak. Egyébiránt eszembe jutott, hogy december 6-ikán, Lajos elutazásakor Pestre, megkérdeztem őt, hogy nincs-e valami értékes holmi szobájában, melyet azon esetben, menteni kellene, ha nekem is távozni kellene Ikervártól (meg kelletett Lajosnak ígérni,hogy ha közel Iker-várhoz csata volna, elmegyek onnét Szombathelyre). De Lajos kérdésemre azt válaszolta nekem: Minden fontos iromány ná-lam van, ezen pénzes láda üres, hiszen ismered cassám állapotát. - Vajon elfelejtet104