Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

SÖPTEI ISTVÁN: Sárvár-vidéke és a kemenesalja a polgári forradalomban te-e, hogy a ládában levelek voltak? A tiszt azt hitte, hogy pénzes lá-da és magával vitte, minthogy kulcs nem volt hozzá, hogy ott helyben nyit-hatta volna ki; pedig később tudtam meg, hogy ezen levelek mulatságra szol-gáltak a bécsi társaságban, hol a felsőbb tisztek közül némelyek felolvasták, sőt némelyek még kereskedést űztek, vagy akartak velők űzni; ha sejdítettem volna, hogy a láda, melyet üresnek hittem, valamit tartalmazott, mindenesetre próbáltam volna azt szobámba felvitetni, dacára az őröknek, mégis sikerült volna azt megmenteni. Jan. 3-ik. Másnap reggel elindultak a katonák; elmenetelük előtt a nagy kastélynak minden szobáira a császári pecsétet tették, a fegyvereket elvitték a tiszttartónál lévő pénzzel és irományokkal együtt; ezek közül, és amelyeket íróasztalában hagytak, nem volt semmi fontos, mi neki árthatott vagy kellemetlenséget okozhatott volna. Az öreg plébánost, ki a katonák ott léte alatt több ízben hozzám akart jönni és utána nézni, mi történik a kastélyban, nemcsak hogy nem eresztették be, hanem igen gorombán utasították vissza a bajonétot feléje tartván." Ikervárra tehát egy valóságos megszálló csapat érkezett Paul Friedrich kapitány vezetésével. A kastélyt a hajnali órákban körbezárták, őröket állítottak. Még az ikervári öreg plébánost sem engdték a kastélyba, s Zichy Antónia szavai szerint „... igen gorombán utasították vissza a bajonétot feléje tartván." Bár a kivezényelt osztrák katonák a parancsot teljesítve kíméletlenek voltak, végül is, talán gróf Althan ezredes jóvoltából, akinek felesége Batthyányné jó ismerőse volt, időt hagytak bizonyos óvintézkedések megtételére. A császáriak, bár senkit sem be, sem ki nem engedtek a kastélyból, a faluban lévő fegyvereket begyűjtendő - minden bizonnyal voltak fegyverek, hiszen a hegyfalui népfelkelő táborban a volt miniszterelnökkel ott voltak az ikerváriak - időt engedtek bizonyos ellenintézkedések megtételére. Bár a szobák előtt is őrök álltak, végül a parancsnok jóvoltából sikerült Zichy Antóniának néhány irományt megmenteni. A található készpénzt, egyéb iratokat, köztük egy vasládikában található - régi, a miniszterelnökre kompromittálló adatokat is tartalmazó irományokat - magukkal vittek. A kastély szobáit kivéve a grófné személyes rendelkezésére szolgálókat - bepecsételték és Berzsenyi Miklós személyében zárgondnokot rendeltek ki.

101 Végül 30 órai megszállás után a császári katonaság, elkobozva a faluban összegyűjtött és a kastélyban található fegyvereket, eltávozott Ikervárról. S mit tehetett, tett a méltatlan események miatt felzaklatott ikervári grófnő? Azonnal igyekezett az eseményekről, a leselkedő veszélyről értesíteni férjét: „Könnyebben lélekzettem, mikor harmadikán reggel elhagyták végképen a falut, mert lehetőség volt valamit tenni, valakit találni, ki rászánná magát, a veszélyes utat Pestig megtenni, hogy azonnal mentől előbb Lajost felkeresse és neki tudtára adja az ellene történt eljárást. Uti levelet nem adott senki akkor a katonai hatalmon kívül és azt is csak nagy nehezen lehetett kapni és pár napig tartott volna, mindenféle bizonyítványokat kellett beadni az út indoklására. Szomszédjaimat, Erdődy S.-t, Vidost nem akartam felszó1 URBÁN 1981. 592-594. 105