Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)
Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban
SÖPTEI ISTVÁN: Sárvár-vidéke és a kemenesalja a polgári forradalomban nia a nemzet politikai életében, ezért 1848. december 6-án ikervári birtok-áról Pestre indult?* Míg Batthyány az országgyűlésen, majd Windischgrätz táborszernagy bicskei táborában próbált megoldást találni a kialakult helyzetre, addig Bécs katonai kormányzója, Weiden táborszernagy már döntött a volt miniszterelnök sorsát illetően. Esetleges szökését megakadályozandó már december 29-én utasította a Szombathelyt parancsnokló gróf Althan lovasezredest a határőrizet szigorítására. December 31-én aztán Weiden táborszernagy kiadta a parancsot az ikervári birtok zár alá vételére, a kastély átvizsgálására, a található pénz és iratok lefoglalására. Szombathely császári parancsnoka, Althan ezredes, 1849. január 1-én adott parancsot az akció végrehajtására, amelynek értelmében január 2-án, a hajnali órákban Wrbna svalizsér-ezred fél eskadron katonája és egy szakasz gyalogos indult a parancs végrehajtására, Ikervárra. A történtekről Zichy Antónia, gróf Batthyány Lajos felesége, a következőképpen tudósít: 100 „1849 január 2-ikán korán reggel berohant sápadtan a szobalányom hálószobámba [sic] azon hírrel, hogy az ellenség itt van a kastély előtt.. Az ablakhoz rohantam és csakugyan láttam egy csapat osztrák katonákat, kik közül egy nagy mennyiség fel lett állítva a kastélynak minden bejárásánál, beküldtem kérdeztetni, mit jelent ez? Azt felelték, hogy több tiszt a faluba ment az ott lévő fegyvereket beszedni, eddig pedig parancsot kaptak a katonák a házamat őrizni, hogy senki se szökjék ki belőle. - Az első perczben, mielőtt ezen felelet jött, azt hittem, hogy Nugent tábornok seregével Sopron felé tartván Ikervárnak veszi útját, de mikor házam előtt láttam az őröket felállítva, másnak tulajdonítottam ezen eljárást; arra készültem, hogy a házat motozni fogják és talán valami vádat ellenem keresni, az igazi okot nem sejdítettem. Mikor a tiszt visszajött a faluból, velem beszélni kivánt. Azt feleltem, hogy én osztrák tisztet nem fogadok, szóljon az orvossal, az orvost pedig, ki azon hírt hozta nekem, megkértem, hogy mondja meg a tisztnek, hogy beteg - nagyon rosszul vagyok, nem beszélhetek vele - inkább meghaltam volna, mint egy osztrák tisztet szobámban látni. Az orvos, Landesman, visszajött azon felelettel, hogy csak velem személyesen szólhat és hogy ő olyan megbízással jött Ikervárra, melyet csak velem közölhet. Arra természetesen mégsem tehettem egyebet, mint arra elhatározni magamat őt fogadni. Fejességem által még árthattam volna talán gyermekeimnek, ha valami szigorú rendelete lett volna ellenszegülés esetébe; engedelmeskedni kelletett a katonai hatalomnak. A tiszt neve Paul Friedrich volt; mindjárt beléptekor láttam, hogy neki nehezen esett megbízása és így magam kezdtem őt megkérdezni: „Was haben Sie Waffen zu Bedeutan? Bin ich Gefangene und müssen Sie mich nach Steinamanger bringen, so werde ich den Wagen bereiten lassen." Egyszersmind figyelmeztettem őt, hogy a katonái nyughatatlanok, mert éhesek, miről mi nem tehetünk, mert se húsért nem küldhetünk, se valami másért, mi annyi URBÁN 1981. 592. KÁROLYI 1932. 1. köt. 23. URBÁN 1981. 592-594. 103
