Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 26. (2001) (Szombathely, 2002)

Söptei István. Sárvár-vidéke és a Kemenesalja a polgári forradalomban

S AVARIA 26 (2001) megpillantván. Megállapodtak, puskáikat igazították lövésre a tömeg közé. Most a dömölki hadnagy, D. J. kiment eleikbe mély alázattal, őket megnyugtatta, hogy ez a sok nép áhitatosságra gyűlt ide össze, de magyar katonaság nincsen itt sehol. Én viszont beharangoztam és csak a nép távozta után merészeltek a német vitézek Dömölkön végig Cellbe bevonulni. - Aztán a vak befogatások folyvást űzettek, úgy nemkülönben az elitélések, akasztások. Reggelre virradón csak futott a hire, hogy ez s ez eltűnt a múlt éjjel. Félve rettegve feküdtem le ágyamba estvénként, nehogy a tartott nemzeti prédikációkért és sokféle magyar hirdetményekért befogjanak... A Dömölkön át befelé vonuló osztrák katonák nagyrészint tapasztalatlan stájer újoncok és visszaterelt horvátok voltak. A téli napok rövidsége miatt rendszerint estve sötéttel, lámpások és dobszó mellett vonultak be Cellbe, át Dömölkön. De hogy félve, rettegve haladtak belebb, az egész magokviseletéből kivehető volt. Tutolni nem duzzant most kedvök. Csöndes, nesztelen mozgással jöttek az országúton éjjeli szállásra, szállásaikon le sem vetkőztek, és bármint biztosítottam a paplakomba is jutottakat a teljes bátorság felől, nem hittek és bezárkóztak. Sárvárról jövő egy ily transportot egyik napon, holdvilágos estvén, a faluvégen elbújva megvigyáztunk. Kicsiny sereg volt, fiók stájer újoncokból álló. Mielőtt a faluba bevonultak volna, az előttük lépdelő tiszt őket megállani commandirozta, elég fönszóval eresztvén ki száján a hangot: „Halt!" Ekkor tördelt stílben szónokolt hozzájuk néme-tül, buzdítván őket bátorszívűségre, hogy ne féljenek, és magokat csatára minden órán tartsák készen. (Mély csend) ... Ekkor bejöttek a két helységbe, az utca közepén frontot csináltak, melyből az őket váró helyi hadnagy és es-küdtek szállásaikra s énhozzám is elhelyezték..."

96 A fentieket bizonyítják a sárvári mezővárosi tanács számadáskönyvének adatai is. Az osztrák megszálló katonaságnak nyilván az 1844-ben felépített laktanya adott helyet, de tudjuk, hogy 1849. február 11-én a 12 honvédfoglyot kísérő őrséget a Korona-szállóban helyezték el. Ugyanitt lakott február 21-én a Sárvárra érkezett 28 császári katona is. Sárvár határában, Sömjénben állomásozott a Rába-vonal védelmében egy 1200 főből álló császári csapat is, akik majd csak a tavaszi hadjárat idején távoztak Csorna felé. A megszálló osztrák katonaság saját biztonsága érdekében túszokat, úgynevezett kezeseket tartott magánál. A sárvári számadásokból tudjuk, hogy Trifusz Ferenc polgármester és Nagy Antal városi tanácsos hosszabb-rövidebb időt töltött ,,kezesként" a sömjéni császári táborban.

91 Az átvonuló és beszállásolt katonák ellátási költségeit Sárvár városnak, illetve polgárainak kellett biztosítani. b./ Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök ikervári birtokának zár alá vétele Mint már láttuk, gróf Batthyány Lajost a sárvári választókerület polgárai meggyőzték arról, hogy október 2-i lemondását követően is részt kell vállalEDVI ILLÉS 1851.221-222. SZEIBERT 1984. 112/b, с 102