Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Vámos Gábor: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán

VÁMOS GÁBOR: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán A betemetett árkok és gödrök talaja a folyamatos lassú, vagy egyszeri betöltődés, beiszapolódás miatt vastagabb, szerves anyagban gazdagabb humuszréteggel rendelkezik, mint a közvetlen környezete. Ez a mélyebb rétegű vastagabb humusztakaróval borított objektum jobban visszatartja a vizet, ez által szárazabb időszakban nagyobb nedvességtartalommal és tápanyagkészlettel van ellátva, mint a környezete. Az esetleges évszázados múltra tekintő földművelés alá fogott területeken, parcellákon sem mosódnak egybe ezek a jelenségek teljesen környezetükkel. A legideálisabb a vizsgálat szempontjából viszont az, ha az adott terület hosszabb ideig nem volt mezőgazdasági művelés alá fogva, mert ebben az esetben a régészeti objektumok kontúrja élesen elkülönül attól a talajtípustól, amibe beleásták. Ezáltal a légifotón is jobban értékelhető jelenséget mutat. Tapasztalatok szerint a betöltött árkok fölött a vegetáció dúsabb, élénkebb színtónusú és életképesebb lesz. Dinamikusabban nő és élénk zöld színét hosszabb ideig megőrzi, mint a közvetlen környezetében vele párhuzamosan fejlődő fajtársai (ERDÉLYI 1998, 45). Az ilyen esetekben a növények fenológiai stádiumaiban is eltérések tapasztalhatók. Az árok betöltésében kitűnő táptalajra érkező növényi magvak biológiai órája gyorsabban kezd ketyegni. Az itt megtelepedett növény kevesebb időt tölt a bokrosodás állapotában, és sokkal hamarabb bekövetkezik a szárbaíndulás. Az objektum betöltése fölött lévő egyedek tehát már egész fiatal korukba jelző szerepet láthatnak el, de apró növésük és viszonylagos ritkaságuk nem teszi átláthatóvá és értelmezhetővé az objektumokat, sem a földön járva, sem a levegőből fényképezve. Másrészről pedig ebben a vegetációs periódusban még tökéletesen alkalmazható a klasszikus terepbejárás jól bevált módszere. . Az Európa szerte alkalmazott módszerek tapasztalatai szerint a legjobb jelző funkciót is betöltő szántóföldi növények a pázsitfűfélék (Granineae) családjába tartozó lisztes magvú gabonanövények. Mivel ezek a növények egy családba tartoznak, növénytani sajátosságaik nagyban hasonlóak (ERDÉLYI 1998, 45). Tehát a gabonanövények élettani szükségletei, az előbbi megállapításból levezetve, alapjában véve hasonlóak, és mivel a mezőgazdasági művelés alá fogott területek mintegy 65 %-át ezek foglalják el, nem is lehet kétséges fontosságuk. A gabonafélék tehát az árok felett valamivel később kezdenek sárgulni és ez a szintkülönbség az, ami elárulhatja a hajdani árok nyomvonalát. Előfordul, hogy aratás előtt éréskor a gabonatáblában sárga-zöld kontraszt látható (ERDÉLYI 1998, 45). A növények egyes esetekben igen extrém jelenségeket is produkálhatnak. Megeshet ugyanis, hogy az árok betöltése sokkal jobb táptalajnak bizonyul, mint az objektum környezetéül szolgáló termőföld, akkor a régészeti jelenség felett aránytalanul nagyra nő a növény, míg a körülötte élő egyedek az átlagnál kisebb magassági értéket érnek el, ugyanazon fajta egyedeiként. Ilyenkor ebben a kivételes esetben a magasra növekedés árnyékjelenséget is produkálhat, ami növeli a kontrasztot. Ezeket a magas növésű egyedeket az erős szél könnyen meg is döntheti, a megdőlt rész pontosan jelzi az árkot (ERDÉLYI 1998, 45). A pozitív termésjelenségek a száraz, aszályos hónapokban érzékelhetők leginkább. Nagy szárazságkor ugyanis a növények fajtájuktól függően eltérő mértékben reagálnak az ilyen szélsőséges meteorológiai viszonyokhoz. Aszálykor a növények vízháztartása jelentős mértékben megváltozhat, vagy akár fel is borulhat, és ez következményként magával hozza az anyagcsere zavarait is. A növények napról napra több vizet vesztenek az erős párologtatás miatt. A talaj víz209