Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Vámos Gábor: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán

SAVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA tartalmának folyamatos csökkenésével egyre kevesebb tápanyagot tud magához venni és ezért lassan kiszárad. A betöltések felett növekedő egyedek viszont a jobb vízgazdálkodású talaj miatt nem szenvednek annyira az aszálytól, így színük árnyalatokkal élénkebb marad. Ez a légifelvételen jól kivehető nyomvonalat mutat. A különleges növekedési jelenségek csoportjába tartoznak a negatív termésjelenségek, amiket a vegetáció csökkent növekedése, vagy esetlegesen teljes hiánya jellemez (ERDÉLYI 1998, 46). A betemetett utak, falmaradványok és esetlegesen keményre döngölt padló felületek fölött kevesebb termőréteg tud megtelepedni és ezen objektumok nagy része talajtani szempontból úgynevezett zárórétegként viselkedik, ezzel gátolja a víz szabad áramlását a talaj részecskék között. A vékony humuszréteggel fedett döngölt, vagy tapasztott felületű objektumok ilyen, a talaj vízgazdálkodásával járó problémákat okozhatnak. A fölöttük élő növényzet gyökerei nem jutnak elég mélyre a talajba, így felléphetnek az előbbiekben említett, úgynevezett szárazság jelenségek. Ebben az esetben azonban nincs szükség feltétlenül aszályos, vagy szélsőségesen száraz időszakra ahhoz, hogy a növények gyengébb méretbeli és minőségbeli eltérésekkel reagáljanak. A faj számára teljesen ideális meteorológiai viszonylatú vegetációs időszakban is láthatóvá válik az elfedett objektum nyomvonala. A gabonafélék is korábban sárgulnak itt, mint a terület más részein. A sóder és kavicsalapozású épített utak, mint a római utak, más talajtani képződményt jelentenek szerkezeti sajátosságuk miatt. Ezek a régészeti objektumok a környezetüktől eltérő kavicsos váztalaj-képződményeket alkotnak. Kavicstartalmuk a földes részekhez viszonyítva esetenként olyan nagy lehet, hogy ez a szelvény vízgazdálkodását és ez által tápanyagszolgáltató képességét nagymértékben lerontja. A termőképesség igen fontos kritériuma ezekben az esetekben a földes rész és a kavics aránya, egységnyi térfogatban (STEFANOVITS 1981, 145). Általában az 50 %-nál kisebb kavicstartalom még lehetőséget ad megfelelő talajképződésére, és így elégséges feltételt biztosít a növények fejlődéséhez. Az objektum kavicstöltése az adott területen vázat alkot, és ezen váz üregeit kitöltő igen csekély humuszréteg szolgáltatja a termőközeget a növényzet számára. Ebben az esetben az elsődleges növekedésgátló hatást talán a talaj tápanyagszegénysége okozza. A talaj tápanyagtartalmának kiegészítésére és pótlására már ismert és jól bevált módszerek vannak. A probléma valódi oka mégis a talaj és az objektum szerkezetbeli sajátosságaiban keresendő. A szántás és a boronálás során bolygatott és szétterített felszínű objektum temporalis vázszerkezete megbomlik. A vázszerkezet felbomlásával és elemeinek egymástól való kisebb vagy nagyobb mértékű eltávolodásával megindul az addig kötött talajszemcsék eróziója. A folyamatos művelés követeztében - mivel jelentősebb humuszréteg képződése nem biztosított - az erózió tovább fokozódik. Sok esetben ennek következtében a talaj felszínét csaknem teljesen kavicstakaró borítja (5. ábra). Az ilyen talajtani jelenségekre jellemzően az apró üregecskék a lehulló csapadék nagy részét a talaj mélyebb rétegeibe vezeti. A leszivárgás pedig innen indul meg a vízzáró rétegig. 210