Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/3. (2000-2001) (Szombathely, 2002)

Vámos Gábor: Növényjelenségek a Borostyánkő út magyarszecsődi szakaszán

SAVARIA 25/3 (2000-2001) PARS ARCHAEOLOGICA A légifényképezés gyakorlati oldaláról Az előző fejezetben szó volt a légifényképezés hasznosságáról, a régészeti jelenségek felderítése és dokumentálása szempontjából. Most nézzük a gyakorlati fogásokat. A légifelvételek ideális esetben repülőgépekről készülnek 300-1000 méter magasságból. Ez azonban nem mindig áll rendelkezésre, aminek ma Magyarországon elsősorban anyagi okai vannak, de a technikai felszereltség sem az igazi. Gyakran készítenek felvételeket permetezést végző növényvédelmi szolgálatba fogott helikopterből, sárkányrepülőből vagy más kis méretű magán repülőgépből, kézben tartott felvevőgép, kamera segítségével, vagy tűzoltóautó kellő képen magas emelőkosarából. A legutóbbi módon készült felvételeket nem légifelvételnek, hanem csak távlatfotónak nevezzük. Hasznossága és értékelhetősége nem lebecsülendő, sok esetben nagyon intenzív jelenségeket lehet megfigyelni róluk. A repülőgépes légifényképezést Európában a katonaság használta először felderítési célokra. Majd a térképkészítéssel foglalkozó szakágak látták nagy hasznát ennek a módszernek, miután megszűnt ezek titkossága. A felvételeket egy a repülőgép törzsére fixen felszerelt nagy látószögű kamera végzi, amely a repülési sebesség függvényében több exponációt végez az adott terület felett átfedésekkel az azonosíthatóság végett, zárt láncban. A légi fényképezéshez alkalmazott szabályos fényképezőgép 70 mm-es objektívvel működik és hozzá Ektachrome, Ektacolor filmet alkalmaznak. Ilyen rendszerekkel felszerelt gépek végezték a 60-70-es években készült katonai, vízügyi felvételeket. A rendszeres feltérképezéshez fontos követelmény a folyamatos, vertikális tengelyű fényképsorozat, ami lehetővé teszi a teljes fedést (ERDÉLYI 1998, 44). Nagy segítséget jelentenek újabb lelőhelyek felderítésében az 1999-ben kiadott ortografikus térképek, felvételek, amelyeket kereskedelmi műholdakról készítenek. Ezeknek a felvételeknek nagy előnye a hihetetlen pontosság és a rendkívüli részletgazdagság, nem beszélve a kontrasztok hangsúlyozottságáról. Az ilyen felvételek, szemben a grafikus térképpel, amely véges számú bemért pont interpolációjával készül, gyakorlatilag végtelen számú pontot tartalmaz. így szinte korlátlan információval szolgálhat, amennyiben ezeket észrevesszük (ERDÉLYI 1998, 43). A felvételek készítésének idejét azt, hogy melyik évszakban készüljön az objektum jellege és környezete szabja meg. Erdővel borított területről általában télen vagy kora tavasszal készítenek felvételeket, míg a fák lombkoronája és az aljnövényzet átláthatatlan palástja be nem teríti. Ilyenkor is végzi pl. a kisvárak légifényképezését MIKLÓS Zsuzsa.

2 A talajjelenségek légifelvételes vizsgálatát késő ősztől a tavaszi vegetációs időszak közepéig lehet elvégezni. A téli hónapokban az ilyen jellegű kutatási munka a hótakaró miatt nagyrészt szünetel, de a tapasztalatok azt igazolják, hogy a legintenzívebb talajjelenségeket kora tavasszal, hóolvadáskor lehet megfigyelni a talaj magas nedvességtartalma miatt. Egyes betemetett régészeti objektumok, mint az árkok ebben az időszakban lazább szerkezeti tulajdonságuk miatt több nedvességet rejtenek magukba, mint a környezetük, így az olvadás ezen a területen intenzívebb. így az objektumok a levegőből fényképezve kisebb magasságból is jobban láthatóvá válnak. 2 Vetített képes előadása alapján, amelyet a régésztechnikus képzés keretében Szombathelyen tartott. 206