Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

VlG К.: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei sávokban gyakori. Előfordul a Kőszegi-hegységben is, azonban kifejezetten tömeges előfordulása a Rába, Lapines, Pinka és a Strém Vas megyei szakaszán ismert. A kétéltűek legszembetűnőbb képviselője a foltos szalamandra (Salamandra salamandrd), amely a mélyebb völgyek talpán ősszel, különösen esőzések után tömegével látható. A magasabb területeken találkozhatunk a sárgahasú unkával (Bombina variegata). Az alacsonyabb régiókban testvérfaja, a vöröshasú unka (Bombina bombina) váltja fel. Érdekesség, hogy ugyanazon az élőhelyen együtt soha nem fordulnak elő. A gyíkok számos faja tenyészik a hegységben, így a fürge és a fali gyík (Lacerta agilis, L. muralis). A bokrokon és sziklákon gyakran figyelhetünk meg vadászó zöld gyíkokat (Lacerta viridis). A hegység legnagyobb kígyófaja az erdei sikló (Elaphe longissima), amelynek sütkérező példányával kis szerencsével napsütötte tisztásokon találkozhatunk. Bár nem képezi a tájvédelmi körzet és a hegység részét sem, érdemes megemlíteni a közeli tömördi Nagy-tavat és környékét. Valamennyi hazai farkatlan kétéltű faj mellett a fürge gyík (Lacerta agilis), a kuszma (Anguis fragilis) és a vízisikló (Natrix natrix) is honos a területen. A hegység területén közel 170 madárfaj él. A nedves élőhelyek, nádasok, nyílt vízfelületek ritka volta miatt a vízi madarak inkább csak átvonulnak. Rendszeresen fészkel azonban a ritka előfordulású fekete gólya (Ciconia nigra). A hazai harkályfélék közül számos ritkaságot figyeltek meg. Viszonylag gyakori a fekete harkály (Dryocopus martius), míg a bükkösökben költő fehérhátú harkály (Dendrocopos leucotos) sokkal ritkább. A háromujjú harkály, vagy hőcsik (Picoides tridactylus) egyetlen megfigyelési adata a Hörmann-forrás közeléből, a hegység madárfaunájának egyik legszakavatottabb ismerőjétől, BECHTOLD ISTVÁNtól származik. Szintén ő számolt be az uhu (Bubo bubo) első kóborló példányáról is a hegység magyar oldaláról. Az énekesmadarak között jellemző viselkedés, hogy csapatokba verődve keresik táplálékukat és gyakran együtt kóborolnak. A hegység madárvilágának ritkasága a tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus), mely a sárgafejű királykával (Regulus regulus) együtt látható a különféle cinkékből, fakúszókból verbuválódott csapatokban. A cinkék között ritkább magashegyi elemek a búbos és a fenyves cinke (Parus eristatus, P. ater). A hegység orniszának jellegzetes tagjai a tömegesen, invázió szerűen érkező fajok, mint a fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes), vagy a rendkívül sajátságos csőrformájú keresztcsőrű (Loxia curvirostra). A siketfajd (Tetrao urogallus) első példányai a múlt század 80-as éveiben jelentek meg Magyarország nyugati határszélein. Az elkövetkező évtizedekben egyre több helyen figyelték meg előfordulásukat és költésüket is. Jelentősebb állományai a Kőszegi-hegységben és az Őrségben alakultak ki. Háborítatlan élőhelyeinek eltűnése, kíméletlen vadászata miatt e díszes madár napjainkra kipusztult. A siketfajd kisebb rokonai, a fürj (Coturnix coturnix) és a fogoly (Perdix perdix) ugyanazon hatások következtében ritkultak meg. A sötétlő bükkösökben él a különös hangú kékgalamb (Columba oenas), amely érdekes módon faodvakban költ. 62