Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)
Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei
VÍG К.: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei lídgesztenyéseinek jellemzője a rendkívüli fajgazdagság és a nagyfokú heterogenitás. Napjainkra az egykoron virágzó gesztenyekultúrák a tintafoltosság néven ismert, kéregelhalást és kéregleválást okozó gombafajok fellépésével hanyatlásnak indultak. Az öreg fák pusztulásával, a hagyományos művelés felhagyásával megkezdődött az egykori ligetek beerdősülése, florisztikai összetételük megváltozása. Az emberi hatás megszűntével, az évszázadokon keresztül mesterségesen megakasztott szukcesszió a területre jellemző potenciális társulások fajainak megjelenése irányába mozdította el a terület növényzetét. Összevetve a régebbi botanikai irodalom által jelzett fajok listáját azokkal, amelyeket a legújabb kutatások nyomán ismerünk, szembetűnő a flóra szegényedése. A hegység magyar oldalán 150 fölött van azoknak a fajoknak a száma, amelyeket eltűntnek lehet nyilvánítani. Igaz, emellett tíznél több új fajt is regisztráltak a kutatók. A flóra szegényedésének legfőbb oka, mint hazánk más területein, itt is, az élőhelyek beszűkülése, megszűnése. Reméljük, hogy a természetvédelem eszközrendszere gyorsan változó, természeti értékekben szegényedő világunkban megállítja ezt a folyamatot és amit a „vasfüggöny" miatti elzártság megőrzött, képes azt a jövő számára is örökségül hagyni. A terület állatvilága A Kőszegi Tájvédelmi Körzet állatvilágáról messze nem tudunk annyi részletet, mint növényvilágáról. Annak ellenére, hogy a harmincas, majd a hetvenes-nyolcvanas években intenzíven vizsgálták a hegység állatvilágát, a jövő kutatói számára bőven maradt megismerni való. Természetesen következik ez abból az alapvető különbözőségből, ami az élővilág két országát alkotó fajok száma közötti különbségből ered. A hazánkban élő mintegy negyvenezer állatfajnak csupán a felismeréséhez specialisták tucatja kell, nem is beszélve a sajátságos gyűjtési, preparálási, határozási módszerekről. Ebből következően elsősorban a nagyobb „népszerűségnek" örvendő állatcsoportokról, mint a bogarak, lepkék, vagy a madarak, vannak részletesebb adataink. Az ízeltlábú állatok törzsébe tartoznak a korábban „soklábúak" (Myriopoda) néven ismert fajok, amelyekről napjainkra a tudomány már kiderítette, hogy a „soklábúak" csoportja két, egészen másképpen szerveződött rendszertani egységet foglal magába, az ikerszelvényeseket (Diplopoda) és a százlábúakat (Chilopoda). Két faj, a Glomeridella minima és a Haploglomeris multistrata hazánk területéről csak a Kőszegi-hegységből ismert. A szitakötők (Odonata) kutatása szintén a harmincas években indult. 1936 és 1941 között végzett rendszeres gyűjtések nyomán 27 faj előfordulását bizonyították. A fajgazdagságot illetően első helyen a „Gubahegyi-tócsa" állt, a maga 1213 fajával. Sajnos azóta az élőhely megszűnt. A hegység szitakötő faunájából szá58