Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei

SA VARIA 25/2 (Pars historíco-naturalis) A térszín emelkedésével a rétek egyre szárazabbá válnak, szinte észrevétlen olvadnak bele a különféle magashegyi kaszálók állományaiba, hogy fajaik sajátságosan és csodálatra méltó változatossággal keveredjenek egymással. Tömeges à szőrfu (Nárdus stricto), vagy az agárkosbor (Orchis morió) (27. ábra), amelynek hazánkban az Őrség az igazi eldorádója. Májusi nyílására utalva itt kakukkvirágnak nevezik. Egyre ritkábban kerül szem elé a kis holdruta (Botrychium lunaria), a krajnai pacsirtafű (Polygala nicaeenis carniolica), a kígyónyelv (Ophioglossum vulgatum) és az őszi füzértekercs (Spiranthes spiralis) egy-egy példánya. Az elmúlt évek botanikai kutatásai számos kimagasló florisztikai-, flóratörténeti felfedezéseket hoztak. 1997 júliusában Szlovéniában, az országhatártól mintegy 20 lépésnyire kb. 300 tőből álló árnika (Arnica montana) állomány került elő. Bár az állomány szlovén területen virít, bízhatunk benne, hogy az egészséges, gazdagon virágzó populáció terjeszkedése folytán a faj előbb-utóbb „átlépi az országhatárt"! Ez különösen azért értékes felfedezés, mert a faj az elmúlt évtizedekben mind a Vendvidékről, mind a Soproni- és a Kőszegi-hegységből kipusztult, máig nem ismert egyik területen sem természetes előfordulása. A fényérgamandort (Teucrium scorodonid) első ízben BOROS ÁDÁM találta meg 1944-ben Felsőszölnök közelében, a Dugosz-erdőben. A trianoni határrendezés után ez a terület Jugoszláviához került, majd az I. Bécsi döntés alapján újra visszacsatolták Magyarországhoz. BOROS ÁDÁM ekkor lelt rá a növényre. A terület ma Szlovéniához tartozik; Pócs TAMÁS az ötvenes években is látta a növényt a határkőtől nem messze, de a szlovén oldalon. A Felsőszölnök határában megtalált mintegy kétszáz tő fényőgamandor állománnyal hazánk jelenkori flórája újabb fajjal gyarapodott. A kékeszöld harmatkása (Glyceria declinata) egyetlen hazai adata a múlt századból való, WAISBECKER ANTAL találta Kőszeg mellett, 1891-ben. Kétvölgyről több helyütt, valamint Farkasfáról is előkerült 1997-ben. A terület állatvilága A kiterjedt fenyvesek és fenyőelegyes lomberdők, nedves kaszálók, láprétek, hűvös patakvölgyek és az egymáshoz láncszemen kapcsolódó nedves élőhelyek sokszínű állatvilágnak adnak otthont. A csapadékos, hűvösebb éghajlat következtében számos hegyvidéki elem színezi a faunát, annak ellenére, hogy a terület alapvetően dombvidék jellegű. A faunisztikai szempontból értékes elemek elsősorbán a nedves élőhelyekhez és a fenyvesekhez kötődnek. Külön érdekessége a területnek, hogy egyes élőhelyek kitettsége, edafikus tényezői következtében mediterrán elemek is megjelennek. Az elmúlt évtizedek intenzív faunisztikai kutatása eredménye, hogy a terület állatvilágáról viszonylag gazdag ismeretekkel rendelkezünk. Politikai okokból a terület hosszú időn keresztül megközelíthetetlen volt a tudományos kutatás számá41