Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)
Víg Károly: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei
VÍG К.: Vas megye élővilágának megismerése, jelenkori természeti értékei ra, így nem meglepő, hogy számos olyan faj került elő innen, amely hazánk faunájára újnak bizonyult, illetve a tudomány számára is most fedezték fel őket. Bár a terepi munkák során a gyűjtések, az egysejtű és más mikroszervezeteket leszámítva, az állatvilág szinte valamennyi képviselőjére kiterjedtek, specialisták hiánya miatt a gyűjtött anyagnak csak töredéke került azonosításra. Remélhető, hogy az újabb kutatónemzedék megjelenésével számos olyan csoport jut majd specialista kezébe, amely napjainkban még dobozokban és fiolákban várja a feldolgozást. A földigilisztákat (Lumbricidae) a területen 22 faj képviseli, ez a hazai fajoknak egyharmada. Négy olyan fajt kell kiemelnünk, amelyek csak az Őrségben fordul elő (Dendrobaena cognettii, D. vejdovskyi, D. ganglbaueri, Eisenia spelaea). Az állatvilágot legnagyobb számban a rovarok képviselik. A talajfauna egyik jelentős komponensét adó ugróvillások (Collembola) közül hat faj bizonyult újnak hazánk állatvilágára, egy pedig a tudományra nézve is újként került leírásra. A gerinctelen fauna legértékesebb tagjai a lepkék és szitakötők között találhatók. A szitakötők (Odonata) közül említésre méltó a Hemianax ephippiger nevű vándorló faj, amelynek kisebb csapatát 1992-ben a Vadasa II. mesterséges tározón figyelték meg. Itt sikerült a faj első hazai tenyészését is kimutatni. Az európai vörös listán, azaz a Nemzetközi Természetvédelmi Egyesülés (IXJCN) által készített veszélyeztetett fajok listáján is szereplő kétcsíkos hegyiszitakötő {Cordulegaster heros) eddig csak a Dunántúl három pontjáról ismert, az Őrségben még erős állománya tenyészik. A térségben európai szinten is jelentős Gomphidae populációk élnek, például a Rába folyóban mind a négy hazai Gomphida-Щ előfordul. Jelenleg ez a Dunántúl egyetlen ilyen folyóvize. Erősen veszélyeztetett, ezért fokozott védelem alatt áll az erdei szitakötő (Ophiogomphus cecilia), a Stylurus ßavipes, az Epitheca bimaculata és a Leucorrhinia pectoralis. A lárvakorban szintén vízi életmódot folytató tegzesek (Trichoptera) igen sebezhető szervezetek, jelenlétük, állományuk nagysága jelzi egy-egy terület vízfolyásainak tisztaságát, oxigénben való gazdagságát. Rendkívül érzékenyek a vizek szabályozás következtében beálló változásaira. Magyarország tegzesekben leggazdagabb élőhelyei Magyarszombatfa környékén találhatók, ahonnan 99 tegzes faj előfordulását mutatták ki. Ezt a fajszámot azóta meg sem közelítette egyetlen más hazai gyűjtőhelyről kimutatott érték. Hasonlóan magas a Szőce környéki területek fajszáma. Az Őrség és a kapcsolódó területekről összesen 118 tegzesfaj ismert, amely a hazai tegzesfauna majdnem hatvan százaléka. A tegzesek ilyen magas előfordulási aránya az őrségi vizek tisztaságát mutatja. A hagyományos paraszti rét- és legelőgazdálkodás minden kétséget kizáróan kedvez a vizek állapotának is. A hazai tegzesfauna legértékesebb faja, a Platyphylax frauenfeldi éppen az Őrségből került első ízben elő. Azóta nyolc további hazai lelőhelye vált ismertté. Sajnos Európa-szerte eltűnt, jelen évszázadból szinte csak magyarországi adatai ismertek, így a hazai populációk jelentik a teljes világállományt. Fokozottan vé42
