Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 25/2. (1998) (Szombathely, 1999)

Szövényi Gergely–Nagy Barnabás: A Kőszegi-hegység Orthoptera-faunájának kritikai áttekintése

SZÔVÉNYI G. — NAGY В.: A Kőszegi-hegység Orthoptera-faunájának kritikai áttekintése mó többségét, ezzel szemben a Kőszegi-hegység az egyedüli táj Magyarországon, ahol az alpesi sáska (Miramella alpina) biztosan és jelentékeny populációban fordul elő, mutatva ezzel az Alpok faunájával való kapcsolatát, amelyre korábban már PONGRÁCZ (1940) is rámutatott. A hazai fauna ritka hegyvidéki képviselői közül kiemelkedik még az Omocestus viridulus sáska előfordulása, amely ezen kívül csupán az Aggteleki hegységből vált ismeretessé (NAGY et al., 1999). Allatföldrajzilag hasonlóan kiemelkedőnek ítéljük az Isophya brevipennis jelenlétét és viszonylagos gyakoriságát is, ez ugyanis a Kárpát-medencére nézve endemikus, vagy legalább is szubendemikus faj. Az Alpokalján kívül csupán a Mecsekben gyűjtöttük (közöletlen adat). Az Isophya brevipennis a Kárpátok egész vonulatán (és Erdélyen) kívül - valószínűleg diszjunkt módon - előfordul a KeletiAlpok előterében. Nevezetesen, a Kőszegi hegységen és az Őrségen (NAGY és SzövÉNYi, 1997), kívül ismerjük még a Soproni-hegységből (közöletlen adat), sőt korábban a Keleti-Alpokban is gyűjtöttük (lásd még az /. brevipennis lelőhelyi adatainál). A Kárpát-medencében ugyancsak endemikus Isophya m. stysi szöcske - intenzív kutatás ellenére mindössze egyetlen párban történő megtalálása - érdekes faunisztikai jelenség. E lelőhely (Velem, erdőszél) feltehetően egy elszigetelt és egyben legnyugatibb előfordulási pontját jelenti az egyébként erdélyi súlyponttal elterjedt fajnak. E két Isophya-faj egyben jelentős többletet képvisel az INGRISCH (1991) által a Keleti-Alpokból kimutatott Isophya faj-komplexhez képest. A Kőszegi-hegység Orthoptera faunájának mintegy 60 évvel ezelőtti állapotát PONGRÁCZ (1940) tanulmányából ismerjük. О 53 fajt mutatott ki (1. táblázat), melyek közül a 90-es években összesen 12 faj jelenlétét nem sikerült bizonyítanunk. Ezek egy része; a Platycleis affinis szöcske és az Epacromius tergestinus, Myrmeleotettix antennatus és Stenobothrus fischeri sáskák egykori előfordulása a területen - a faunisztikai és ökológiai körülmények ismeretében - kérdéses, sőt valószínűtlen (lásd még a lelőhelyi fejezetben). Ezeket a fajokat a faunaváltozás értékelésénél nem vesszük figyelembe. További fajok {Tettigonia caudata és Metrioptera brachyptera szöcskék, a Melanogryllus desertus és Nemobius sylvestris tücskök és a Podisma pedestris, Psophus stridulus, Stenobothrus nigromaculatus és Chorthippus montanus sáskák) egykori előfordulása valószínűsíthető, ám ezek napjainkra vagy kipusztultak a Kőszegi-hegységből, vagy egyedszámuk annyira lecsökkent, hogy az alapos gyűjtés ellenére sem kerültek elő. Vizsgálataink során összesen 12, a Kőszegi hegységből eddig nem ismert fajt mutattunk ki: a Leptophyes boscii, Isophya modestior stysi és Ruspolia nitidula szöcskéket, az Acheta domesticus, Oecanthus pellucens tücsköket és a Tetrix subulata, Tetrix undulata, Tetrix nutans, Dirshius haemorrhoidalis, Stenobothrus crassipes, Glyptobothrus vagans és Glyptobothrus apricarius sáskákat. A PONGRÁCZ féle kimutatáshoz képest tehát (az említett kritikus fajokat leszámítva) a Kőszegi-hegység ismert Orthoptera-faunája 49 fajról 61 fajra (25%-kal) növekedett. A két periódus közös fajainak száma azonban csupán 41, így a fauna „megváltozása" igen jelentős, mintegy 32%-os. A detektált változások több okra is visszavezethetők. Intenzív gyűjtéseink során előkerültek olyan fajok, melyek már 60 évvel ezelőtt is valószínűleg jelen 120